Királyok, hercegek, grófok

December 6-án írtam egy bejegyzést arról, hogyan lehet szegmentálni a bloggerek világát. Szerényebben fogalmazva: mi a szegmentálás egy lehetséges módja. Időközben a Time magazin az év emberének választotta az ismeretlen internetezőt. Ez arra késztethet bennünket, hogy maradjunk még egy kicsit a bloggerek témájánál, hiszen az ismeretlen internetezők közül sok millióan blogolnak, és, remélhetőleg még többen olvasnak blogokat.

A napokban került a kezembe Clay Shirky egy 2003-ban született írása a blogvilág statisztikai megoszlásáról. Shirky görbékkel operál, és ezek nagyon hasonlítanak Chris Anderson „long tail”-jéhez. Tessék megnézni a statisztikákat, mondja Shirky, mennyire koncentrált a blogvilág! Kis számú blog viszi el a figyelem, a kattintások nagy többségét. Magasra emelt fej a grafikon elején, meredek zuhanás, hosszú, hosszú farok. A tizedik pozíció már csak tizedannyit ér, mint az első. Egy per x függvény ez a javából.

A bogvilág egyenlőség-elvű abból a szempontból, hogy bárki szabadon nyithat blogot, amit aztán bárki szabadon elolvashat. A naiv ember azt hinné, hogy a blogok iránti érdeklődés ezért viszonylag egyenletes lesz. A statisztika mégsem mutat egyenlőséget: kevés számú „sztár”, „bloggerkirály” kiemelkedését jelzi. A tömegek maguk döntenek úgy, teljesen demokratikusan, hogy ne legyen egyenlőség.

Ezen nem kell csodálkozni, folytatja Shirky, hiszen a hálózatok elméletének nagyjai (pl. Albert-Lászlo Barabási, Duncan Watts, Bernardo Huberman) kutatásai azt bizonyítják, hogy az ilyen eloszlások természetes módon alakulnak ki olyan társadalmi rendszerekben, amelyekben sok ember választhat sokféle lehetőség közül, azaz a jelen esetben sok blogolvasó választhat sok blog közül. Sőt mi több: minél több lehetőség van, annál markánsabb lesz a „long tail” típusú eloszlási görbe. Lehet, hogy ezt senki sem akarja, mégis ez lesz belőle. A királyválasztás nem szándékolt következmény.

A magyarázat az, hogy miközben a hálózathoz, a rendszerhez tartozó emberek (a mi esetünkben az év emberévé választott ismeretlen internetezők) szabadon dönthetnek, a véleményük, a döntéseik befolyásolják egymást. A hólabda elindul, a tömeg tömeget vonz.

Sebaj, vígasztal minket Shirky, a görbén mindenkinek van hely. Az egyes szakaszokhoz viszont más-más blog- és bloggertípusok tartoznak. Akik a fejben vannak, egyre inkább a hagyományos médiához válnak hasonlatossá: „sugároznak”, tömegekhez beszélnek, szónokolnak, hiszen igazi párbeszédre nincs mód a nagy számok miatt. Politikai nagygyűlés mikrofonnal és hangosítással, a nép időnként közbeordít, nem feltétlenül valami mély bölcsességet.

A görbe hosszú farkán vannak azok a blogok, amelyeket tipikusan néhány barátnak, családtagnak írnak. A siker mércéje itt az, hogy sikerül-e a bloggal egy szűkebb, pár emberből álló körben elérni valamit. Az ilyen blog olyan, mint egy virtuális sörözés a haverokkal, vagy egy virtuális vacsora a családdal. Ebben a körben egy-egy blog kis közönséggel bír, összességében viszont nagy forgalmat csinálnak, mivel sok van belőlük.

Középen, vannak ─ ahogy Shirky fogalmaz ─ a „klasszikus” blogok: ezek valamilyen témára, közös érdeklődési körre, hobbira épülnek, viszonylag sok olvasójuk van, de nem annyi, hogy az már lehetetlenné tegye a párbeszédet, a diskurzust, az eszmecserét, az együtt munkálkodást. Ezek olyanok, mint egy virtuális vitasorozat valamelyik klubban. Szép forgalmuk van, de nem nagy, mert a többséget elviszik a médiumosodó sztárblogok meg a sok kicsi „haverok-barátnők-család” blog a görbe végtelen farkán. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.