Kim

Elovsatam Kipling Kimjét. Már régen szerettem volna elolvasni, nagyjából középiskolás korom óta, akkor került a kezembe ugyanis Szerb Antaltól a Pendragon-legenda. Valahol a huszadik oldalon ott állt benne a mondat: „Kihozattam neki Kipling Kimjét.” A főszereplő, Bátky János (a filmben Latinovits) mondja ezt, aki a British Museumban tanulmányozza a Pendragonok történetét. A Kimet egy fiatalembernek hozatja ki (úgy emlékszem, a filmben Bujtor), aki szemlátomást azt sem tudja, hogy egy könyvtárban mit kell csinálni. Bátky megsajnálja, rutinosan intézkedik, a másiknak pedig tetszik Kipling Kimje.

Én is szerettem volna, ha valaki kihozatja nekem a Kimet, a Dzsungel könyvét ugyanis sokszor olvastam, és úgy gondoltam, a Kim sem lehet rosszabb. De nem hozatta ki senki, sehol sem találtam, most találkoztam vele először, évtizedekkel később. De ami késik, nem múlik. Kiplinget egyébként általában az imperializmus szépírójának tartják, ő írta „az imperialisták tábori balladáit”, mondja róla Babits. Úgy látszik, néha kiesett ebből a szerepkörből, és egy ilyen pillanatban születhetett a Kim. Kipling minden bizonnyal nagyon szerette Indiát, ez a szeretet pedig olvashatóvá és élvezhetővé teszi ezt a különben terjengős és szószátyár könyvet.             

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.