Kicsit lejjebb, de nem sokkal

Letöltöttem és átnéztem az A.T. Kearney 2007-es offshoring indexének publikált anyagát. Rögtön az első kérdés hazafias kíváncsiságból: hol vagyunk rajta? A listán ötven ország szerepel, vonzerő szerint sorba rakva, a külföldre történő tevékenység-kihelyezés szempontjából. A 24. hely a mienk, vagyis pont középen vagyunk, szép számmal vannak nálunk jobbak, de rosszabbak is.

Rögtön jegyezzük is meg: az utóbbiakat is lehet irigyelni, hiszen köztük van például Ausztrália és Franciaország is, a sor legvégén pedig ott van Írország, a kelta tigris.

A mi pumánk a 24. Ezt azt is jelenti, hogy a két évvel ezelőtti állapothoz képest kicsit lejjebb csúsztunk, de nem sokkal, csak egy picivel. Úgy csúsztunk lejjebb, hogy közben az indexünk jobb lett, vagyis abszolút értelemben jobbak lettünk két évvel ezelőtti önmagunkhoz képest. Hát igen, ez az örök probléma, mindig utol akarunk érni valakiket, el akarunk húzni valakik mellett, de azok a nyavalyások nem maradnak nyugton, nem ülnek a fenekükön, hanem ők is futnak, belehúznak, nyomják a gázpedált.

Kik voltak előttünk 2005-ben az egykori táborból? A csehek, a bolgárok, a szlovákok és a lengyelek. És kik vannak most? Ugyanazok, de mára csatlakozott hozzájuk a vietnámiak is, akik az alsó mezőnyből a felsőbe kerültek, vagyis fölénk vagy elénk, ahogy tetszik. A sorrend kicsit megváltozott, az élen változatlanul India és Kína tanyázik, az élbolyban belehúztak a dél-amerikaiak (jó ötlet volt nyáron itt az iskolában azzal bízni meg az egyik tanulócsapatot az outsourcing-kurzuson, hogy nézzék meg, mi a helyzet az Egyesült Államoktól délre, ők is Brazíliát és Chilét emelték ki). A bolgárok és a szlovákok megelőzték a cseheket. Románia kicsit visszaesett.

A sorrend változott, miközben az országindexek szinte kivétel nélkül nőttek – ez éleződő versenyt jelez, erős nyomást minden irányból. Kicsit gyorsabban futni kevés ott, ahol mindenki edz, és esetleg szteroidokat is szed. Vessünk egy pillantást saját offshore-indexünk belsejébe. A pénzügyi vonzerő szempontjából picit romlottunk – igen, drágábbak lettünk, ami önmagában még nem is lenne baj, vannak nálunk jóval drágábbak is. A munkaerő mennyisége és minősége szempontjából ugyanilyen picit javultunk. A részindex határozott előrelépést mutat az általános üzleti környezet (biztonság, infrastruktúra, politikai kockázat stb.) szempontjából.

Hát akkor mi a gond? A költségek szinte mindenütt emelkednek, közöttük a bérek is. Az üzleti környezet sok országban javult. A gond leginkább az, hogy a munkaerő szempontjából a mostani listán harminchárman vannak legalább olyan szinten, mint mi, és a hátsó sorokban is akadnak sokkal jobbak nálunk. Az A.T. Kearney szerint az offshore-verseny egyre inkább a minőség felé tolódik el. A minőség kulcstényezője pedig a képzett munkaerő. És ezzel el is jutottunk az oktatáshoz… 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.