Kéz / 2

Pár napja, július harmadikán, „Kéz” címmel írtam egy bejegyzést arról, milyen szerepet játszott a „látható kéz”, vagyis az állam az amerikai internetes ipar megszületésében és fejlődésében. (Az apropót Kornai János dupla cikke adta a megszorításokról és a reformtervekről.) Ez a történet pozitív szerepben láttatja az államot: a „látható kéz” kiegészíti a „láthatatlant”, úgy játszanak együtt, mint a nyurga emberek a sikeres kosárlabda-csapatban.

Most itt van egy ellenpélda. Gurcharan Das cikkét olvasom a Foreign Affairs július-augusztusi számában. A nevére figyeltem fel, ismert indiai üzletemberről van szó ugyanis, egy könyvet is olvastam tőle pár ével ezelőtt, amiben India felemelkedéséről írt, ez a felemelkedés pedig szorosan összefonódik az információs technológia és az informatikai ipar fejlődésével. Das most ugyanezt a témát tárgyalja folyóirathoz illő tömörséggel. Mit mond benne az állam szerepéről? Hát lényegében azt, hogy az indiai gazdaság és benne az informatikai szektor nem az állam segítségével, hanem az állam ellenére indult fejlődésnek és produkál tiszteletre méltó teljesítményt. Az állam, állítja Das, sokat tett azért, hogy ez ne történjen meg. Az állam igazából azzal segített a gazdaságnak, hogy neves reformerek irányításával elkezdte leépíteni magát: csökkentette az adókat, visszaszorította az engedélyezési rendszert, beengedte a külföldi technológiát, leértékelte a rúpiát, utat nyitott a betelepülni kívánó külföldi tőke előtt. Az indiai sikertörténet hőse nem az állam, hanem a vállalkozó, aki láncaitól (részben) szabadulva építkezni kezdett.

Az állami bürokráciában sok okos ember van, folytatja Das, de „the Indian state no longer generates public goods. Instead, it creates private benefits for those who control it.” Sok okos, képzett ember van ott, jó elképzelések is akadnak, de az állami szervezetek nagyon gyengék a végrehajtásban és azon tevékenységekben, amelyeket együttesen menedzsmentnek szoktunk nevezni. Az állam szerepét számos területen célszerű fenntartani, de az állami szolgáltatóknak (!) minden fillér közpénzzel pontosan el kellene számolniuk az állampolgároknak.

Egy jellemző példa az állam magatartására, az állam és a piac viszonyára: az indiai informatikai ipar egyik legismertebb cége az oktatással foglalkozó NIIT Technologies. Nos, ezt a céget az indiai állam máig nem akkreditálta, a piac és a nép viszont igen: az NIIT négyezer képzési központot működtet szerte az országban, eddig úgy négymillió hallgatójuk volt, mások mellett ők biztosítják a tömeges szakértelmet a nagy sebességen pörgő indiai IT-motorhoz.

Az államnak ma kettős feladata van, vonja le a végkövetkeztetést Das, egyrészt folytatnia kell a módszeres visszavonulást ott, ahol csak ártani tud, másrészt meg kell találnia a maga szolgáltató feladatait, tartós megbízatásait, ahol hatékonyan, átláthatóan, elszámoltathatóan kell működnie. Indiának látványos sikerei ellenére rendkívül súlyos problémái vannak, így bőven akad benne feladat a „látható kéznek” is.  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.