Keverem, kavarom

„…A hálózati kultúra… a remixet használja domináns megjelenési formájaként” – írja Kazys Varnelis egy, a blogján nemrég publikált tanulmányában. Majd pár sorral lejjebb így folytatja: „…a hálózati kultúra remixet és a valóság aktuális darabjait adja, a jelen kultúrájának mindenféle elemeit összevegyítve…”.

Remix és mash-up. Végy innen is valamit, meg onnan is valamit, meg amonnan is, aztán jól rázd össze az egészet és tálald egy kis jéggel. Don Tapscott és Anthony Williams hosszasan értekeznek erről a gyakorlatról a Wikinomics-ban. A művelőit „prosumer”-eknek, gyártó-fogyasztóknak nevezik, nyilván a „producer” és a „consumer” szavak összevonásával. A gyártás és a fogyasztás közötti határvonal elmosódik – állítják. Egyre több olyan termék és szolgáltatás van, amit a fogyasztók valamiféle kreativitási platformként használhatnak: továbbfejlesztik, módosítják azokat, és ha kedvük tartja, összekeverik őket más dolgokkal.

Kár ez ellen védekezni, mondják a szerzők, inkább támogatni kell az emberi kreativitás ilyesfajta kiélését: aki nyitottá teszi a platformját, az hűséges társakra lel, igazi termelő-fogyasztói közösséget építhet maga elé, ingyenes munkaerőt felhasználva. Az emberek dolgoznak, kevernek-kavarnak, mert kedvük van hozzá, mert jól érzik magukat közben, és észre sem veszik, hogy a globális kapitalizmus bástyáit erősítik, a Wall Streetnek hajtják a hasznot. Aki elzárkózik, a kapuit zárva tartja a kreatív hordák előtt, az hosszú távon rosszul járhat, mert a hívei ráunnak, irigy kutyának nyilvánítják és átpártolnak a többiekhez.

Mindezt persze nehéz elfogadni, súlyos ellenérvek is vannak, de a figyelmes szemlélő láthatja, hogyan tesznek óvatos lépéseket a nyitás irányába az üzleti világ neves képviselői. Itt van például a Lucasfilm. Májusban bejelentették, hogy a rajongók számára lehetővé teszik a Csillagok háborúja sorozat filmrészleteinek remixelését, méghozzá az Eyespot platformján. Megnéztem, a friss fogyasztói remix-koktélok, mash-upok valóban ott vannak a sorozat honlapján.

A remix lehetőségén kívül van itt azonban egy másik érdekes kérdés is. Találós kérdés következik. Kapok a zöldségestől ajándékba egy kosár almát. A szomszéd boltból lopok egy kiló lisztet. Aztán mindezekből sütök egy finom almáspitét. A kérdés: kié lesz ez a pite? Pont ezt a kérdést, a tulajdonjog problémáját feszegeti a Stanford Egyetem professzora, Lawrence Lessig a The Washington Post hasábjain (július 12.). Ha valaki az Eyespot honlapján mixel össze valamit, akkor az eredmény övé lesz: megoszthatja másokkal, akár az Eyespotnál, akár másutt. A Lucasfilmsnél azonban az a szabály, hogy az „alkotó” lemond a szerzői jogairól a cég javára, méghozzá ingyen. Ha a koktél jól sikerül, a vállalat hozzáadhat valami reklámot, és kedvére mutogathatja. A jog szerint a remix derivátum, tulajdonjoga a Lucasfilmet illeti.

A verseny majd eldönti, írja Lessig, hogy hosszú távon működőképes-e ez a modell, meddig hajlandók a tömegek ingyen dolgozni úgy, hogy nem rendelkezhetnek remix-kreativitásuk termékeivel.   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.