Kereső

Tegnap levél jött Döbrösi Balázstól. Megtudtam belőle, hogy a győri egyetemre jár, és e-marketingről írja a szakdolgozatát, azon belül pedig a keresőmarketingről és a „pay per click” (PPC) alapú reklámozásról. Kérdezi, mit olvasson, mi tekinthető ezen a téren alapműnek.

Nos, nem tudom, nem vagyok ugyanis marketinges. Mindenesetre ha jobbra sandítok a könyvespolc felé, látok rajta két vaskos szakkönyvet az elektronikus kereskedelemről: az egyiket Efraim Turban és társai jegyzik, a másikat Laudon és Traver. Valószínűleg egyik sem lenne rossz kiindulópont. De látok egy kevésbé súlyosat is a „for dummies” sorozatból, és azt is tudom, hogy van benne egy jó kis fejezet a keresőmarketingről, a „for dummies” pedig azt jelenti, hogy a lényegre koncentrál, praktikus, és furcsa módon kifejezetten az a célja, hogy az olvasó megértse, amit mond.

Hogy nézhet ki egy ilyen tárgyú szakdolgozat? Indítás mondjuk a marketing klasszikus problémájával: rengeteg nyilat kell kilőni ahhoz, hogy valamelyik célba találjon, vagyis sok az elpazarolt pénz. Jobb találati arány kellene, pontosabb célzás. Na, pont erre jó a keresőmarketing. Az internetes keresés nagyon népszerű lett. Mit csinál marketing szempontból az, aki keres? Elárulja, hogy mi érdekli, mire kíváncsi. Ezzel bizonyos értelemben azt is megmondja, hogy ki ő, azaz önmagát jellemzi. Kell ennél jobb egy marketingesnek? Nosza, oda neki a reklámot a találati lista mellé, persze diszkréten, különben elmegy a kedve az egésztől.

Ebből az ötletből mára hatalmas iparág nőtt ki, érdekes reklámhely-értékesítési megoldásokkal, sokszereplős ökoszisztémákkal. A feladat persze bonyolult, a keresőmarketinget optimalizálni kell, különben elvész az ember a végtelen reklámtengerben. Sok példa, szép képernyőképek, látványos növekedési grafikonok, szakszerű versenyhelyzet-elemzés, Google-esettanulmány. Végezetül meg lehet ereszteni egy fejezetet a „click fraud”, azaz a kattintási csalás (?) jelenségéről, ami nem nehéz, mert az elmúlt hónapokban rengeteget foglalkozott vele a sajtó, az amerikai lapokban méteres cikkek jelentek meg róla. Óvatosan ki lehet terjeszteni a reklámozás témáját a társasági hálózatokra és a blogokra. A legvégére esetleg oda lehet tenni egy filozofikus, kérdőjelekkel teli fejezetet arról, hogy milyen hatással lehet a reklámiparra a Web 3.0, ha van (lesz) ilyen egyáltalán, Esther Dyson mindenesetre már cikkezik róla.

Ennyi már bőven elég egy szakdolgozathoz, de ha mégse, akkor sok lehetőség van mindenféle oldalhajtások eresztésére. A példa kedvéért térjünk vissza ahhoz a gondolathoz, hogy aki keres, az elárul magáról valamit és elektronikus nyomot hagy erről. Aki sokat keres és más dolgokat is művel az interneten, az sok nyomot hagy maga után, és ezekből hangyaszorgalommal fel lehet építeni valakinek a profilját, és akkor itt is vagyunk megint a marketingnél és a reklámnál, mert a profil segítségével testre lehet szabni, pontosabban lehet célozni. Mit ér egy ilyen profil? Kié ez a profil? Ki használhatja fel, ki csinálhat belőle pénzt? Mit mond a jog, mit diktál az etika? Ha valaki ezen a vonalon halad, az információs társadalom fontos kérdéseit vetheti fel.

Ha irodalomról van szó, jómagam először Hagel és Singer 1999-es könyvében találkoztam ezzel a profil-témával alaposabb kifejtésben, a The Long Tail  és az Anderson-blog nyilván kötelező olvasmány ezen a vonalon (a HVG rövidesen kiadja magyarul, én már láttam a teljes fordítást), nem árt belemerülni egy kicsit az adatbányászat irodalmába, de nyilván ott van a tengernyi CRM irodalom is…

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.