Kellék

Pest Színház: A kellékes. Egy ember, akinek az a dolga, hogy ne lehessen észrevenni. Ha észreveszik, baj van: valami hiányzik, egy pisztoly, egy kés, egy koponya; a színész érte nyúlna, de nincs ott. Ma este viszont ez az ember, a kellékes a főszereplő. Belép a színpadra, kinéz a nézőtérre… és az tele van. Vagy üres, de ő azt hiszi, hogy tele van. Vagy szeretné, ha tele lenne, és végre mindenki őt nézné, vele foglalkozna.

Beszélni akar az emberekkel, azokkal, akiket ő lát a díszletek mögül, de azok nem látják őt, sokan talán azt sem tudják, hogy létezik. Meg akarja magát mutatni. Szeretné, ha szeretnék. Mesélni akar a színházról, és a saját életéről is, persze. Másfél órát mesél. Valamikor színésznek készült, játszott is egy-két aprócska szerepet, de kiderült, hogy ez nem neki való. Pedig tud játszani, de talán túl komolyan vette az egészet, izgult, lámpalázas volt, lebénult. Most anekdotázik, parodizál, filozofál.

Ziccer darab, ziccer szerep. Óvatos egyensúlyozást kíván. Az ilyesmit könnyű elrontani: túl sok vicc, túl sok személyes kesergés… A Pesti és benne Kern András ügyesen egyensúlyoz, értő kézzel adagol.          

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.