Kék fény

Elhangzott a bírói ítélet: Bernard J. Ebbersre, a WorldCom egykori vezérére huszonöt év börtön vár.

Gyilkosok szoktak ennyit kapni. A bíró a bűntett társadalmi veszélyességével indokolta az ítélet súlyosságát. Ebbers nem ölt meg senkit. Vállalati bűntényről van szó, amit egy távközlési cégnél követtek el.

Ebbers érdekes pályát futott be: kosárlabda-edzőből és moteltulajdonosból lett egy vezető vállalat első számú embere. Emlékszem, hogy fénykorában sok cikk és fénykép jelent meg róla. Ezek alapján érdekes figurának tűnt, akiről nem lehetett pontosan tudni, hogy igazából mihez ért és mihez nem. Amit elkövetett, ha jól értem, lényegében egy sokmilliárdos könyvelési csalás, valami olyasmi, hogy folyó kiadásokat beruházásokként tüntettek fel annak érdekében, hogy (papíron) hozni tudják az elvárt eredményeket.

A főkönyvelője egyszer azt vallotta, hogy amikor jelentette Ebbersnek, hogy baj van, akkor az szúrósan ránézett és annyit mondott: a számokat hozni kell! Ezt ő úgy értelmezte, hogy szabad az út a kreatív könyvelés előtt. Aztán az ügy valahogy kipattant, és tessék, most itt az ítélet. A bírónő eredetileg harminc évre gondolt, de aztán megenyhült és figyelembe vette, hogy Ebbers vezetőként sokat jótékonykodott. (Ezek szerint nem éppen a saját pénzéből, de lehet, hogy az nem számít, a gesztus a lényeg.)

Hogy Ebbers bűnös-e vagy balek, akivel elvitetik a balhét, arról sokat fognak még vitatkozni. Láthatjuk, hogy az Enron-Andersen ügynek is vannak még figyelemre méltó fejleményei. A WorldCom történetre egyszer talán még a filmesek is ráharapnak. Vannak itt azonban más érdekes dolgok is, amelyek feldolgozásra várnak: vajon miért robbant kis sorozatban ennyi vállalati botrány az új évszázad elején? Vajon természetes velejárója-e ez a hosszabb fellendülések hirtelen kifulladásának? Milyen lehet a dolog lélektana? Kinek kellett volna őrizni a vagyont, és ki őrzi az őrzőket?

Az egyik következményt világosan érzékelhetjük: ismét fellángoltak a viták a vállalatok kormányzásáról. Ebben a vitában nem sok újdonság van. Ha visszamegyünk egy kicsit az időben, láthatjuk, hogy ugyanazokról a dolgokról beszélnek már évtizedek óta: az igazgató tanácsok felelősségéről és függetlenségéről, a vezetők számonkérhetőségéről, a társadalmi felelősségről, az auditálók szerepéről. Arról, hogy a korlátolt felelősség intézményében mi a felelősség és mi az, hogy korlátolt. Mert csavaros problémák vannak itt. Gondoljunk csak bele ebbe a WorldCom ügybe, legalábis abba, ami a felszínen látszik belőle. Valakik könyvelési trükkökkel elfedik a bajt. Ezzel mesterségesen magasan tartják az árfolyamokat. A magas árfolyamokból valakik hasznot húznak. Kik és miféle hasznot? És tulajdonképpen egy ilyen mechanizmusban ki tart el kicsodát?

Bizony megmutatkozik itt e modern kapitalizmusnak minden szeplője és bája. Ez a vita búvópatak: felszínre bukkan, ha a gazdaságban baj van, ha a kanyarban többen elszállnak, és eltűnik, ha a növekedés mindent eltakar. Most viszont megszületett a Sarbanes-Oxley. Majd meglátjuk, beválik-e.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.