Kedves és kellemes

Film: Vicky Cristina Barcelona. Woody Allen szorgalmas ember. Minden évben mutat nekünk valamit. Hol jót, hol kevésbé jót. A mostani filmre azt mondanám: kedves és kellemes. A színészek jól játszanak, a lányok szépek, Spanyolországban nyilván nagyon élvezetes volt forgatni, szép volt az idő, balzsamos volt a levegő, üde szél fújt a tenger felől. Kedvem támadt elmenni Barcelonába. A hatás körülbelül ennyi.

Allen úgy csinálta meg ezt a filmet, ahogy a filmjében a festő a képeit. Néhány pont, ezek az emberek. Közöttük mindenféle vonalak, csíkok: ezek a kapcsolatok. A kapcsolatok gyorsan átrendeződnek. Mindenki keresi a másikat, keresi önmagát. Senki sem talál semmit, legalábbis semmi említésre méltót. Az egész Truffaut-paródiának vagy utánérzésnek is felfogható, csak Truffautnál súlya van ezeknek a tétovaságoknak, döntésképtelenségeknek, másokban való önkereséseknek. Itt nincs súly. Kedves film, kellemes film. Azt is mondhatnám, hogy kellemes szélhámosság.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.