Kampány a hálón

Tegnap délelőtt a szervezők és a szponzorok jóvoltából meghallgattam Obama kampányfőnökének előadását. David Plouffe szavait a választási győzelem tette hitelessé. Így csináltuk – mondta -, és nyertünk!

Érdekes előadás volt. Tényleg az. Talán az volt benne az érdekes, hogy tulajdonképpen nem mondott semmi újat. Körülbelül negyven percig beszélt, közben gyakorlatilag egy szót sem szólt Obama politikájának tartalmáról, például a háborúkról, az egészségügyi reformról, a kínai kapcsolatokról, az adókról.

Az internetes gazdaság szabályait mondta fel. Ez az, amiben nem volt semmi új. Gond nélkül az elmondottak mellé tudnám tenni a szakirodalmat: az internetes értékesítés alapszabályai mondjuk Patricia Seyboldtól, CRM Thomas Siebeltől, a digitális generáció viselkedése és a pro sumer-koncepció Don Tapscottól, a hálózatok világa Albert-László Barabásitól, a mérés és adatelemzés fontossága Davenporttól, néhány tanulmány a társasági hálókról Danah Boyd tollából, valamelyik jobban sikerült könyv a Google-ról… Összeállt a kampánymenedzser-tananyag gerince.

A többi az értelmezés és az alkalmazás, és ebben volt különleges Obama kampánya, és ez adta a sava-borsát Plouffe előadásának. Az, hogy megcsinálták. Tényleg megcsinálták. És működött. Hogy pontosan mennyire, azt nem tudjuk, de működött.

Kampány az interneten. Kövessük a kampányfőnök gondolatmenetét, és ahogy ő tette, maradjunk sterilek, politikamentesek. Adva van egy termék, amit el kell adni. A piac már rég beérett, kialakult határvonalak vannak, de van senki földje is, a nem vásárlók tömege. Elsősorban őket kell megcélozni. El kell érni őket nagy tömegben, lehetőleg közvetlenül, a közvetítőket megkerülve. Üzeneteket kell hozzájuk eljuttatni. Meg kell őket nyerni, de ez nem elég: minél többet rá kell venni közülük arra, hogy ők is beálljanak a kampánygépezetbe, vagyis továbbítsák, terítsék az üzeneteket, agitáljanak. Építs barátságos honlapot, világos, egyértelmű tartalommal. Légy egyszerű, világos, érzékletes (ez speciel Máraitól van).

Ahol csak lehet, használj videót, mert azt jobban szeretik az emberek, érdekesebb, no meg olvasni nem könnyű feladat. Lehetőleg minden megosztható, továbbküldhető legyen, egy gombnyomásra. Spricceljen szét az üzenet a skálafüggetlen háló csomópontjaiból. Nyugodj bele, hogy az embereket jobban érdekli a szomszédjuk, a barátjuk, a helyi fűszeres véleménye, mint a tied. Őket kell megnyerni, hogy igazolják a szavaidat: “igen, én hiszek neki…” Építs adatbázisokat, az egyik szemedet tartsd a konverziós rátán. A senki földjén sok fiatal van, ők értékelni fogják a kreatív, ötletes internetes megjelenést, lehetőleg mobilos hozzáféréssel.

Bevonás, részvétel, megosztás. Kétirányú, sokirányú kommunikáció. Közlés helyett sokszereplős beszélgetés. Ez kell a kritikus tömeghez. Kötődéseket teremteni, meglovagolni a kognitív disszonanciát (ha én is támogatom, akkor biztos jónak kell lennie), közösséget építeni. Növekedni minden áron. Elérni azokat, akiket eddig nem értél el, és ez másnak sem sikerült. Szegmentálni. Közben mérni, mérni, mérni, erre is használni a technológiát.

Csupa ismerős ötlet. Mintha egy elektronikus kereskedelmi konferencián ülnék. Ha valaki gyorsan gépbe írta volna az előadást, és az “Obama” szót mondjuk “Amazon”-nal cserélné ki, az egésznek akkor is lenne értelme. De ami valójában érdekes: megcsinálták és működött.

Plouffe negyven percig érdekes, izgalmas, színes. Tulajdonképpen csak akkor zökken ki a szerepéből, amikor az előadás után Obama konkrét politikai elképzeléseiről és lépéseiről kérdezik. Úgy érzem, ez már nem az ő világa. Magyarázkodik, rövid kérdésekre hosszú válaszokat ad, bírál, védekezik. Ez már a szokásos politikai sárdagasztás, a kínos út valóság szorításában.

Az első csatát megnyerték, a háborút még nem. A következő választásnál már a tettek, és nem az internetes kommunikáció alapján fognak ítélni a múlt évi választók.

Mindegy, megcsinálták, működött. Minden jel szerint profin csinálták, de most azért meg kellene állni egy pillanatra és átgondolni, hogy az “új média” profi használatán kívül tulajdonképpen még mi kellett ehhez a sikerhez. Ami nélkül nem ment volna így, sőt, esetleg az egész fordítva sült volna el. Ez után lehetne felvetni a kérdést, hogy működne-e mindez nálunk is. Valamennyire működne, gondolom én, de jóval kevesebb eredménnyel, és ennek is megvannak a maga okai. Ezek elemzése a politológusok dolga, nem az enyém.

Most kiszállok ebből a blogból, bekapcsolom a levelezőt és megnézem, mennyi politikai spam akadt fent a védősáncon.   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.