Kaméleon

Film: Kaméleon. Jó film, Tényleg jó. Lám, mit tesz, ha van forgatókönyv, van történet, vannak színészek, akiknek van mit játszani, ezt észre is veszik és valóban  játszani kezdenek. Lám, mit tesz, ha nem kell engedményeket tenni, ha nincs előírva, hogy kinek kell adni a főszerepet, ha nem kell halivudi kliséket használni, ha nem kell a nézőket hamburgerrel etetni. Lám, mit tesz, ha néha még azt is finoman érzékeltetni lehet, hogy na, most, ennél a pontnál, ha akarnám, átmehetnék bulvárba, bemondós-röhögtetősbe, rögtönzős-jópofáskodósba, kanapés szappanba, de nem megyek, mert van elég spiritusz, a történet bírja, a színészek bírják, én is bírom, és bízom bennetek, hogy is bírjátok, hajlandóak vagytok gondolkozni egy kicsit, nem zavar titeket, hogy finoman egyensúlyozunk a lehetőségek között, hogy van színe és van fonákja, hogy semmi sem egyértelmű, hogy értelmezni kell, ki itt a kaméleon tulajdonképpen, mi van akkor, ha egy kaméleon kaméleonokkal találkozik, ha kaméleonok kaméleonok között akarnak rejtőzni és megélni, ki diktálja a bőrszínt, ki alkalmazkodik, ki veri át jobban a másikat, meddig kell ásni, hogy megtaláld a valódit, van-e valódi egyáltalán. Markos Györgynek van egy csodás jelenete: ismert emberek, színészek hangját utánozza, minden mondatban másét egy géppuska sebességével, aztán nem tudja abbahagyni, nem találja a saját hangját, nem tud rá visszaállni, mert talán már nincs is, elveszett valahol, mint a kis akváriumos kaméleon az eltévedt hetes buszon.   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.