K+F

Írtam egy cikket a K+F egyes nemzetközi trendjeiről az Információs Társadalom folyóiratba. Várhatóan szeptemberben fog megjelenni. Idemásolom a bevezető néhány bekezdését:

“Az Amerikai Egyesült Államokban tevékenykedő National Science Board Science and Engineering Indicators 2006 című jelentésében összefoglaló képet ad a tudományos kutatás és a technológiai fejlesztés állapotáról a világban. A bevezetőben jelzik, hogy olyan átfogó trendekre koncentrálnak, amelyeket nagy óvatossággal kell értelmezni. Legfontosabb megállapításaik a kutatási és fejlesztési tevékenység globalizálódására vonatkoznak. A kilencvenes évek közepétől számítva a legfontosabb változásnak egyes ázsiai országok (Dél-Korea, Malajzia, Kína stb.) előretörését tartják. Úgy látják, hogy a leggyorsabb fejlődést és a legnagyobb potenciált Kína mutatja. Az Egyesült Államok számos fontos mutató tekintetében tartani tudja a pozícióját a nemzetközi K+F térképen, az Európai Unió régi országai és Japán viszont lefelé csúsznak a ranglistán. Más régiók, így például Közép- és Kelet-Európa, Közép-Ázsia és Latin-Amerika lassan és szelektíven jelennek, és egyelőre – állítja a jelentés – nem játszanak komoly szerepet tudományos és technológiai vonalon.

A K+F világában tehát átalakulóban van a nemzetközi munkamegosztás: egyesek emelkednek, mások süllyednek. Mindeközben Magyarországon élénk vita folyik a tudományos kutatás stratégiai szerepéről, annak pénzügyi és intézményi hátteréről, a magyar kutatók és fejlesztők nemzetközi rangjáról. Ebben a vitában sokféle vélemény hangzik el, miközben tudjuk, hogy a K+F kiadások GDP-hez viszonyított méretét tekintve a sereghajtók közé tartozunk. Egyesek úgy vélik, hogy a K+F-re fordított összegek nagyságát kellene növelnünk, mások szerint előbb intézményi és stratégiai reformra lenne szükség: túlságosan sokat foglalkozunk alap-, és keveset alkalmazott kutatással; a kutatáshoz értünk, jó kutatóink vannak, de az akadémiai-egyetemi szféra és az üzleti világ közötti kapcsolat gyenge, tudományos eredményeinkből általában mások csinálnak pénzt. A vita időnként politikai síkra terelődik, vagy éppen filozófiai magasságokba emelkedik, ahol már a tudomány szabadságának és függetlenségének kérdése kerül terítékre.

A helyzetet nehéz objektíven megítélni, hiszen a tudást, a szakmai felkészültséget nehéz mérni. Abban viszont mindenki egyetért, hogy az ország adottságai miatt tudásigényes, nagy hozzáadott érték tartalmú tevékenységekre kellene koncentrálnunk. Stratégiai döntési helyzet van tehát, és ezt a döntést ahhoz a közeghez kell igazítani, amit az amerikai NSB fentebb említett jelentésében felvázol. Mi a legfontosabb sajátossága ennek a közegnek? Az, hogy miközben mi (elvileg) a kutatás-fejlesztés élvonalába akarunk kerülni, a tudásunkra mint legfontosabbnak tartott erőforrásunkra akarunk támaszkodni, egy sor ország ugyanezt teszi. A K+F világában verseny folyik, sokszereplős nemzetközi verseny, olyan erős és ambiciózus játékosokkal, mint például India és Kína. Verseny van a kutatási megbízásokért, a kutatói állásokért, a kutatási eredmények hasznosításáért. Ha stratégiai döntéseket akarunk hozni, látnunk kell, hogy ebben a versenyben milyen erők munkálkodnak, milyen jelenségek, tendenciák befolyásolják a helyzetet. Képet kell alkotnunk a globalizálódó K+F világáról.”

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.