Jó spanyolok vagytok, vagy nem vagytok jó spanyolok?

Gyurkó László: Azt soha. Vékony kötet, rövid mondatokkal, sajátos SMS stílusban. Duna-parti kompánia egy kitalált nevű városkában (Gödre tippelek a megadott földrajzi tájékozódási pontokból). Kisemberek: kisvállalkozók, alkalmazottak, nyugdíjasok, cselédek. Dolgoznak, söröznek, beszélgetnek, pecáznak, a Dunával, a Dunán élnek. Nehéz sorsok. A település élén gazdag emberek, nagy zsugások. Jön a hír: szálloda épül a parton. Az öreg csónakházat le kell bontani. Egy életforma elsüllyed, aki lent volt, most még mélyebbre kerül. Érdemes tenni valamit? Van esélye az ellenállásnak? Van értelme? Tanácskoznak, reménykednek. Konfliktus, egy hirtelen tett, tragédia.

Vajon mi lesz a gyurkói életművel? Láttam az Elektrát a Nemzetiben – jó volt. Láttam a 25 Színházban is: ott már nem volt jó, az idő valószínűleg elment felette, és nem passzolt hozzá Jancsó rendezői stílusa. Ugyanott láttam a Búsképűt: nagyon jó volt, a bejegyzés címében szereplő mondatra ma is emlékszem, és közben valahogy újra aktuális lett. Olvastam a Pokoljárást, a Kádár-életrajzot, egy-két kisregényt. Kiadják még őket valamikor? Lesz olvasójuk? Pár év, és eldől.                            

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.