Jelentés

Az ITTK honlapján már kint van a magyar információs társadalom állapotáról készült 2006-os éves jelentés. Kötelező olvasmány mindazoknak, akiket érdekel, mi is történik kies hazánkban az infokommunikációs technológia terjedése és használata területén.

Ennek a mostani, a megszokott alapossággal elkészített tanulmánynak van egy sajátos hangulata. Ha nagyon költői akarnék lenni, azt mondanám, van benne valami csehovos. A kert végén már vágják a cseresznyefákat. A katonák összepakolnak és elmennek. Egy korszak véget ér. Talán kezdődik valami új, hogy mi, azt még nem lehet pontosan tudni. Ezt a hangulatot, ezt a korszakvék-gondolatot manapság több írásban is megtalálom. Épp most olvastam például Csaba László egy új, még nem publikált tanulmányát. „…A gazdasági siker és a társadalmi deficit kettőssége mellett az első másfél évtized tartalékai kifulladóban vannak” – írja rögtön az elején, majd pár sorral lejjebb így folytatja: „A kétezres évek első évtizedére világossá vált, hogy Magyarország történelmében ismét véget ért egy korszak.” 

„2006: többszörös korszakváltás” – mondja az ITTK tanulmánya is a vezetői összefoglaló elején. Az informatika minisztériuma megszűnt, beolvadt, felszívódott. A politikai jelszavak közül, a nagy tervek vezető címsoraiból kikerült az információs társadalom építése. Kulcsemberek távoztak a posztjukról, olyanok, akiknek a neve összefonódott a mögöttünk álló évekkel. Mindeközben persze láthatjuk azt is, hogy a világ azért halad előre: bár a rangsorokban finoman szólva ritkán vagyunk az élen, számítógépe egyre több családnak van, terjed az internet, szélesedik a sáv, most kapnak majd ezrével interaktív táblákat az iskolák, sok zsebben már több mobil lapul, jó évet zárt az internetes kereskedelem, stb. stb.

Hát akkor mi lehet a gond? Talán az, hogy miközben az ember az emelkedő számsorokat és grafikonokat nézegeti, időnként megkérdezi magától: na és? Mi lett jobb tulajdonképpen? Én is úgy gondolom, hogy az információs társadalom építése, ha lehet egyáltalán így fogalmazni, korszakhatárhoz érkezett. Működésbe lépett a csökkenő hozadék törvénye. Újabb extenzív jellegű informatikai beruházásoktól (még több számítógépet a családoknak, még szélesebb sávot a drótokba és a levegőbe, tévét a mobiltelefonba stb.) már nem lehet számottevő hasznot várni. Ezt tudják-érzik a politikusok is: a tüntetők nem azt írják a tábláira, hogy „Több számítógépet akarunk!”, vagy hogy „Több letölthető interaktív tartalmat mindenkinek!”. 

Engem a technikai terjedési-penetrációs adatoknál már sokkal jobban érdekelnek a használatra vonatkozó információk, a használati mélyfúrások. (Tegnap végignéztem a televízióban a Bethesda Gyerekkórház új informatikai rendszeréről készült műsort. Nagyon érdekelne egy ilyen beruházás belső – orvos, nővér, beteg – fogadtatása, haszna, megtérülése, leginkább pedig az, hogy mire van, mire lesz szükség a meztelen technikán kívül. Amit hallottam, az nagyon érdekes volt.) Jó, ma sokkal többen férnek számítógéphez és internethez, mint mondjuk öt évvel korábban. Na és mit csinálnak vele? Jó, most minden jel szerint interaktív tábla kerül egy csomó iskolai osztályterembe. Na és mit csinálnak vele? Biztos, hogy a technikai felszereltség az általános- és középiskolai oktatás legnagyobb problémája? Biztos, hogy ebből az erőforrásból kell egy újabb injekció? Vagy inkább valami másból?

Az ITTK 2006-os jelentésében ezt olvasom: Magyarországra is beköszöntött a Web 2.0 korszaka, megjelentek a közösségekre építő szolgáltatások, több százezren használják őket. Tegyünk most egy kísérletet, látogassunk meg egy videómegosztásra szakosodott oldalt, és nézzük meg, mi van éppen a „legjobbak” kategóriájában. Amit tapasztalunk: a közösség a tévétársaságok kandikamerás-mulatós-megasztáros-álpolitizáló műsorait másolja, olyan az egész, mintha távirányítóval végigszaladnék egy sor csatornán. Közösségi oldal van. És közösség? 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.