Intercity

Vonatozás közben (lásd „intercity professzor”) elolvastam Paul Graham írását arról, hogy a Microsoft halott. Aztán elolvastam a következőt is, amely szerint amit leírt, azt nem úgy gondolta, vagyis mégis úgy gondolta, de másképpen… Egyszóval elég zavaros írások ezek, nem is akartam írni róluk, de aztán úgy döntöttem, hogy mégis, elvégre én is meggondolhatom magam, nemcsak Paul Graham.

Mindenesetre gyorsan megnéztem néhány pénzügyi adatot, hátha lemaradtam valamiről, de semmi különös: az árfolyam éppenséggel nem szárnyal, de ezt egy érett piacon egy érett vállalattól már különösebben nem is várja az ember. A P/E hányados jóval kevesebb, mint a Google-é, de nekem nem tűnik rossznak, a mérlegben pedig annyi pénz van, mint a pelyva. Ez lenne a halál?

De nézzük, mit is mond tulajdonképpen Graham. „Microsoft is dead” – mondja az első írásban, méghozzá négy okból. Az első a Google, az a cég, amelyik megmutatta, mit is lehet webes szoftverekkel csinálni. A második az Ajax, a Javascript és a nyitott forráskódú világ. A harmadik a széles sávú internet: minél szélesebb cső megy be a gépedbe, annál kevésbé van szükséged a hagyományos, szoftverekkel kitömött asztali gépre, amiben eddig a Microsoft volt az úr. Az utolsó koporsószög az Apple, a nagy visszatérő. Úriember Mac-et és Linuxot használ – állítja Graham -, a Windows a nagymamáknak való. Szóval a Microsoft halott.

Azaz mégse halott, korrigál a következő írásában Graham, a halál csak egy metafora volt, tulajdonképpen csak arról van szó, hogy Gates cégétől már nem kell félni. Nem kell félni, mert már nem az a monopólium többi, mint ami eddig volt, átvéve az IBM helyét a monopolisták székében.

Egyébként meglepő lenne egy ekkora vállalat halála vagy haldoklása? Egyáltalán nem. Egy működő piacgazdaságban vállalatok születnek, élnek és meghalnak. Ez még a legnagyobbakra, legmagasabbra jutottakra is igaz. Egyesek csatában esnek el, mások lassan hervadnak, mint a virág. Néha haldoklanak egy kicsit, aztán visszatérnek a kómából, újjászületnek, esetleg más ruhát öltenek, feleségül vesznek egy másik céget, megváltoztatják a nevüket és élnek tovább. Ez a világ rendje, és erről mindenféle statisztikákat meg vizsgálati eredményeket lehet tanulmányozni.

Mindenestre ha valaki üzleti halálról beszél, nem árt, ha tisztázza, mi is haldoklik tulajdonképpen. Nem mindegy például, hogy egy szervezet vagy egy üzleti modell kezd halványodni, gyengélkedni, sápadozni. A Microsoft esetében tényleg van néhány érdekes jelenség, figyelemre méltó tünet, tényleg más körülöttük a levegő, de úgy látom, ezzel ők is tisztában vannak, és tesznek is lépéseket. Tényleg érdekes kérdés, hogy mi lesz a megszokott asztali géppel, a dobozolt szoftverekkel, a licences pénzszerzési modellel, a keményen védett szerzői jogokkal. A partizánok tényleg ott portyáznak az erőd körüli erdőben, a zászlajukon ott láthatók a jelszavak: webes szolgáltatások, a hálózat lesz a számítógép, nyitott forráskód, reklámos üzleti modell. A szabadcsapatok több ponton reguláris hadseregekké kezdenek szerveződni.

Az ágyuk dörögnek, a haditudósítók szorgalmasan jegyzetelnek, a csata kibontakozik, de hogy eldőlt volna, az kétlem. Több dolgot kellene megítélni, például azt, hogy mekkora az új modellek romboló („disruptive”) ereje, ha elég nagy, akkor ki tudja ezt kihasználni; vagy azt, hogy milyen erős a megszokott megoldásokba való berögzülés, betokosodás, a „lock in”, ahogy a műveltebbek nevezik.    

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.