Intelligence service

Tegnap úgy 150-200 vendég társaságában tucatnyi előadást hallgattam meg a KFKI IQSYS üzleti intelligencia szimpóziumán. Az üzleti intelligencia hálás téma, de nemcsak azért mert szemlátomást sok érdekes alkalmazás, megoldás és projekt van ezen a területen. Érdekes azért is, mert, mint cseppben a tenger, megjelenik benne a mai informatikai világ több fontos trendje.

Mit is mutat az üzleti intelligencia emelkedő népszerűsége, mit jeleznek a növekvő forgalmi adatok? Elsősorban azt, hogy a hangsúly ma tényleg a felhasználáson van, azon, hogy mit is lehet kezdeni a felépített rendszerekkel, a megvásárolt alkalmazásokkal, azzal a rengeteg elektronikus adattal, amiket szorgalmasan generálunk, gyűjtünk és rendezünk az élet szinte minden területén. A vaskos Laudon-Laudon könyv nagyon egyszerűen olyan eszközök halmazaként definiálja az üzleti intelligenciát, amelyek segítségével jobb döntéseket hozhatunk. (Egyébként összesen két oldalt ír róla, ami azt jelzi, hogy van itt azért némi definíciós bizonytalanság.) Az üzleti intelligenciának sajátos értéklánca van: valahol különböző folyamatok, akciók és tranzakciók során adatok keletkeznek, ezeket össze kell gyűjteni, meg kell őket pucolni, rendezni és tárolni kell őket, hozzáférhetővé kell őket tenni, de ezzel nincs vége, az adatokat célszerűen feldolgozott formában döntéshozók elé kell tálalni, majd az így megtámogatott döntéseket sikeresen végre kell hajtani.

A teljes ciklus valahogy így néz ki. Meg lehet állni valahol a közepén is, például azért, mert bizonyos adatok szisztematikus gyűjtését és rendezését valami kötelezővé teszi, akkor is, ha nekünk erre speciel nincs is szükségünk. (Lehet persze, hogy másnak – befektetőknek, állami döntéshozóknak, szabályozóknak stb. – viszont van.) Valamiféle új érték, realizált haszon akkor keletkezik, ha valaki a teljes láncon végigszalad. Az egésznek akkor van értelme, ha az a bizonyos döntéshozó többet tud így, tényleg jobban dönt, mint e gyakorlat nélkül. Adott esetekben másoknál is jobban, és ebből lesz a versenyelőny. A döntést persze bizonyos feltételek megléte esetén automatizálni is lehet, az intelligenciát és magát a döntést be lehet építeni a gépen futó folyamatba, de a lényeg ugyanaz.

Attól függően persze, hogy milyen adatokról, milyen folyamatokról, milyen platformokról, alkalmazásokról, funkciókról, tevékenységekről van szó, ez az egyszerű modell sokféle formában jelenhet meg, hiszen fölöttébb tarka világ ez. (De van benne rendszer, ahogy tegnap kiderült.)

De ha már trendekről beszélünk, van itt más is. A számítógépes üzleti intelligencia valami olyasmit jelent, hogy bizonyos inputokból egy okos megoldás hasznos outputokat állít elő. Ez a tevékenység akár szolgáltatásként is elképzelhető. Az informatikai tevékenységek szolgáltatássá válása masszív világtrend, sokféle érdekes jelenséggel, megnyilvánulási formával és következménnyel. Szolgáltatásokat többféleképpen is meg lehet szervezni, azokhoz a konkrét konstrukciótól függően többféleképpen lehet hozzáférni. Ezek a lehetőségek több tegnapi előadásban is felbukkantak.

Aztán említsünk meg még valamit. Itt van előttem egy 2001-es kiadású (érdekes év az informatikai piacon), az ellátási láncok menedzsmentjével foglalkozó szakkönyv. I2 Technologies és Kellog kooperációban született. Azt jósolták benne, hogy az operatív vállalati alkalmazások (leginkább az ERP rendszerek) idővel felfelé keresnek maguknak utat, növekedési lehetőségeket, vagyis egyre inkább feldagadnak, átnyúlnak a tervezési, döntéshozói szintekre. A jelek szerint eltalálták, és tegnap erre vonatkozóan is kaptunk információkat.     

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.