Ingyen!

Tegnap felmentem böngészni a HVG Kiadó honlapjára és láttam, hogy hamarosan megjelenik az Ingyen! (megjelenik, de nem lesz ingyen). Ez Chris Anderson második könyve a kiadónál, hiszen az előző, a Hosszú farok magyar változatát is ők hozták ki.

Az új kötet a maga kategóriájában bestsellernek számít, Anderson pedig minden bizonnyal szép pénzt kap a fellépéseiért. A hosszú farok az internetes gazdaság alapműve, sokfelé idézett kötelező olvasmány. Valószínűleg az lesz az Ingyen! is.

Az Ingyen! azonban más, mint a Farok. Az utóbbi egy téma, egy jelenség köré épül, aminek köszönhetően rendezettebb, koncentráltabb, átgondoltabb, meggyőzőbb. Látszólag az Ingyen is ilyen, ez azonban csak a látszat, éppen ezért az új könyvet óvatosan kell olvasni. Már a könyv elején kiderül, hogy a példákban szereplő termékek és szolgáltatások közül egy csomó egyáltalán nincs ingyen.

Anderson elemzései igazából akkor válnak érdekessé, amikor önmagával kezd el vitatkozni. A legkézenfekvőbb példa: valóban a Google lenne az ingyenesség bajnoka? Akkor honnan van az a 21.795.550.000 dollár, amit a múlt évben bevételként zsebre tettek? Ezt a pénzt nyilván kifizette valaki (leginkább a reklámozók), és a fizetőknek is fizetett valaki (köztük én), méghozzá olyanok is, akik egyáltalán nem használják a cég ingyenes (?) szolgáltatásait (például a szomszéd néni). Még a Wikipédiát támogató alapítványnak is volt 7.060.610 dollárnyi bevétele az elmúlt pénzügyi évben.

Anderson írása akkor a legélvezetesebb, amikor nyomába ered az ilyen dollároknak, elkezdi felfejteni a szálakat, bemutatja, hogy az „ingyenességen” kik nyernek és kik veszítenek, a gazdagság, az érték kikhez áramlik. A Wired magazin főszerkesztője ügyesen egyensúlyoz a közgazdasági elmélet és a népszerű, anekdotázó megközelítés határmezsgyéjén. Ha munkáját doktori értekezésnek szánná, a bírálók nyilván felhívnák a figyelmét arra, hogy Hal Varian nevét például csak egyszer, egyetlen mondatban említi meg, pedig a Varian-Shapiro szerzőpáros tíz évvel ezelőtt megjelent, magyarul is kiadott könyvében egy masszív fejezetet szentelt az ingyenesség jelenségének az információs gazdaságban, ráadásul, mit ád isten, Varian közben a Google fő közgazdásza lett, angolul chief economist.

Anderson könyvének gyenge pontja a túlzott tarkasága. Az ingyenes (vagy pontosabban annak látszó) árumintáknak, a nyitott forráskódú szoftvereknek és a határköltségek összezsugorodása miatti árcsökkentési kényszernek, Kropotkin herceg pénz nélküli világának és a Google által használt reklámos üzleti modellnek vannak közös pontjai, de a lényegüket tekintve nagyon sok közöttük a különbség. Az Ingyen!-t el kell olvasni, de óvatosan, gondolkodva, tépelődve, vitatkozva. Van itt egy csomó érdekes kérdés, például az, hogy ki fizeti meg az adót.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.