Ingyen ebéd

Egyre többször olvasom különböző lapokban: egyes internetes szolgáltatásokat pénzért kellene adni. Fent akarsz lenni egy népszerű társasági hálón? Fizess tagdíjat. Használni akarsz egy megosztót? Ingyen nem megy!

A fizetés mellett kiálló, erősödő hangok mögött több elgondolás is meghúzódhat. Az egyik: a befektetők türelme egy idő után elfogy. Mi a közös a MySpace-ben, a Twitterben, a Facebookban, a YouTube-ban? Az, hogy eddig nem hoztak nyereséget. Olyan is van, aki bevételt se sokat. Közben nyilván zabálják a pénzt. A befektetői türelem elfogyásának egyszer már tanúi lehettünk a századfordulón, az internetes lufi kipukkanásakor.

Egy másik megfontolás: egyes szolgáltatók népszerűsége, használóinak száma óriási. Facebook: több mint 250 millió használó. Twitter: húszegynehány millió. Úgy tűnik, elérkezik az a pillanat, amikor dönteni kell: pénz vagy növekedés. A szolgáltatás fizetőssé tétele nyilván elriaszt egy csomó felhasználót. De számoljunk csak: tételezzük fel, hogy a Facebook ezentúl pár dolláros tagdíjat szed. Ezzel mondjuk elriasztanak 150 millió használót. Ha a maradék 100 milliót megszorozzuk azzal a pár dollárral… Szép summa.

Harmadik megfontolás: úgy tűnik, ezeknek az oldalaknak a reklámos modell nem hoz elegendő pénzt. Ebben nyilván a válságnak is szerepe van, majd meglátjuk, hogy mekkora.

Végül egy utolsó gondolat: az ingyenesség kérdése elméleti szempontból is érdekes. Kiderülhet, vannak-e olyan közgazdasági erők, amelyek az internetes szolgáltatásokat az ingyenesség felé nyomják, vagy az ingyenesség inkább csak valamilyen romantikus mítosz.   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.