Impact

Jön a nyár. Ez azt is jelenti, hogy megritkulnak az iskolai órák, a szabadságok miatt nehezebb lesz vállalati találkozókat szervezni, elcsendesül a konferenciavilág. Ilyenkor meg kell írni néhány hosszabb cikket. Az én fejemben is kavarog két-három téma, anyagot is gyűjtöttem már; ki kellene várni néhány nyugodtabb napot és hozzálátni az íráshoz.

Bevezetés, tárgyalás, befejezés, lábjegyzetek, forrásjegyzék, absztrakt. Ábrák, táblázatok, dőlt betűs kiemelések, hivatkozások – a formán nem kell sokat gondolkodni. A kéziratról esetleg rendezni egy munkahelyi vitát, elküldeni véleményezésre néhány jó ismerősnek. Aztán a kész művet drótpostázni a szerkesztőségnek, elolvasni a lektor véleményét, kijavítani néhány hibát, visszaküldeni az anyagot, végül várni a friss számot, és amikor az megérkezik, büszkén bekönyvelni az adatokat a publikációs jegyzékbe. Figyelni a hivatkozásokat, nézni, hízik-e a számuk. Néha hízik, néha nem, néha lehet tudni, miért, néha nem.

De vajon jól van ez így?

Lehetne éppenséggel másképp is csinálni. Másképp, másfajta eredménnyel. Vegyünk egy példát. Az ember végső soron az olvasóknak ír. Titkon az a vágya, hogy amit papírra vet, azt sokan olvassák. Namármost: tegyük fel, hogy írok egy normális terjedelmű, előírásszeren rendezett és adjusztált szakcikket egy megfelelően felszerelt hazai szakfolyóiratba. Új trófea a publikációs listán, jópont az éves kutatási beszámolóban, esetleg néhány értékelhető hivatkozás is lesz belőle, amit úgy hívnak, „impact”. De mondhatom azt is: emberek, modern korban élünk. Itt az internet, itt a világháló. Össze vagyunk kötve egymással. Aki keres, megtalál. Miért kellene papíron, a megjelenésre hónapokat várva, kis példányszámban publikálni, aztán gyorsan feledésbe merülni könyvtárak poros polcain? Válasszunk más csatornát, más stílust, más formát.

Egy témát meg lehet írni például blogbejegyzések sorozataként is. Az olvasó mindig csak rövidebb szakaszokat kap, figyelheti, hogyan formálódik az anyag, miként kerekedik ki a történet. Ha akar, akár közbe is szólhat, tippeket adat, véleményt mondhat. Ezer szem ötszázszor többet lát. A hibákat gyorsan korrigálni lehet, új nézőpontokat lehet felfedezni, új ajtókat lehet kitárni. Linkeket lehet beépíteni, forrásokat lehet összekapcsolni, tág dimenziókban lehet gondolkodni és építkezni. Várakozási idő gyakorlatilag nincs, a megszülető gondolat azonnal a közönség elé kerülhet.

Mekkora közönség elé? Fogalmam sincs, hogy ezt a blogot hányan olvassák, de tapasztalati becslés alapján megkockáztatom kijelenteni: ha ide írok, körülbelül ötször, tízszer nagyobb közönségre számíthatok, mintha hagyományos folyóiratban publikálok. Ráadásul másfajta közönségre, jóval több gyakorló szakemberre. Hivatkozás is jóval több lesz, ráadásul linkek formájában, vagyis aki rájuk bukkan, akár azonnal beleolvashat az én eredeti írásomba. A hivatalos publikációs listám ugyan nem gyarapodna, a formális hivatkozásaim száma sem nőne, „impact” mégis lenne, méghozzá jóval nagyobb „impact”, a szó eredeti értelmében.

Csábító gondolat ez. De nem kell itt megállni. Alkothatnánk közösen is? Meg lehetne írni ez jó szakcikket wikikén? Mondjuk – mert éppen ezen gondolkodom – ezzel a címmel: „Korszakok és korszakhatárok az üzleti informatikában?” Lehetne írni „katedrális” helyett „bazár” stílusban? (Eric Raymod nevezetes esszéje pont tíz éve, 1997. május 22-én jelent meg egy würzburgi konferencián.) Nem regényt, csak egy cikket, úgy 15-20 oldalasat. Nem lennék naiv, tudnám, hogy kell némi irányítás meg hierarchia is, éppen ezért először megadnám a kereteket, az alaphangot, írnék egy bő vázlatot, esetleg egy nyers, lyukacsos első változatot, kitenném a közönség elé és azt mondanám: na, emberek, kapjuk össze magunkat, csináljunk ebből egy jó anyagot. Mindenki írja meg azt a részt, amihez ért, aztán figyeljük, hogyan épül a szemünk előtt a tanulmány. A selejtet kidobjuk, aminél van jobb, azt kicseréljük, a széleket levagdaljuk, a stílust harmóniába hozzuk, a hivatkozásokat leellenőrizzük; még az sem kizárt, hogy ha elkészül, beküldjük egy igazi folyóiratnak.

Peer production. Open source, no copyright. Működne ez így? Működne, de egy kísérlet pont elég lenne belőle? Jobb lenne, mint egyedül írni, laptopon, a diófa alatt?            

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.