Imamalom

“Lenin nem imamalom!.” Ki tudja miért, máig emlékszem erre a mondatra. A Filmmúzeumban hangzott el sok évvel ezelőtt, Yves Montand szájából, Alain Resnais “A háborúnak vége” című filmjében, értő közönség körében, gondosan szárított, enyhén szappanízű perecek ropogtatásának zajával keveredve, megütközést keltve a tömött sorokban..

A lenini gondolat már a múlté. Új gondolatok és új imák azonban mindig vannak.

“…nem az információs társadalom imájának mormolása a feladat” – mondja György Péter a Népszabadság 2005. február 5-i számában. Érdekes, sokféle szálat elindító, vitatkozásra ingerlő írás. Számomra az tűnik fontos tanulságnak, hogy informatizálódó világunk tele van ellentmondásokkal. Maradjunk az idézeteknél. Karikatúra egy külföldi folyóiratban: két ember áll egymás mellett egy elegáns fogadáson. Egyikük így szól a másikhoz: “Ha ez már az információs társadalom, hogy lehet, hogy senki sem tud semmit?”

Ha valaki megpróbálja összefoglalni a mai csúcstechnológiai világ fontosabb trendjeit, számítania kell rá, hogy állításinak általában az ellenkezője is igaz. Van decentralizálás, de van centralizálás is. Van tudás, de van mindent átható, csúcstechnológiával terjesztett butaság is. Van biztonság, de van totális bizonytalanság is. Van fejlődés, de van visszafejlődés, elkorcsosulás is. Van demokrácia, de van diktatúra is.

Az egyoldalú szemlélet életveszélyes.

Talán azt kell megtanulnunk, hogy a technológia tulajdonképpen semleges. Az, hogy mire használják, milyen folyamatokat indít el, erősít meg, az egy közösség kulturális tényezőitől függ. De lehet, hogy ez nem igaz. Mindenesetre tényleg nem ártana néhány dolgot alaposan átgondolni.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.