Humán index

Letöltöttem a The Lisbon Council honlapjáról és elolvastam Peer Ederer tanulmányát az európai humántőke-indexről. A jeles intézmény célja igazán egyszerű: „…making Europe the most competitive and dynamic knowledge-based economy in the world, capapble of sustainable economic growth, with more and better jobs and greater social cohesion.” Vagyis: versenyképesség, tudás, dinamizmus, növekedés, fenntarthatóság, foglalkoztatás, társadalmi kohézió, mindezek így együtt.

Ha valakinek ilyen nemes célja van, nem árt, ha van hozzá valamilyen mérési rendszere is, hogy tudja, hol tart és merre kell mennie. Ederer, a német Zeppelin Egyetem professzora munkatársaival ehhez járul hozzá a humántőke-indexszel. A tanulmány kétségtelenül érdekes és tanulságos olvasmány. A címben említett index lényegében két összetevőből képezhető. Egyrészt tudnunk kell, hogy egy országnak mekkora a szellemi (emberi-, tudás-) tőkéje, másrészt az sem mindegy, hogy mennyire tudja azt kihasználni. Van tehát az emberi tőke, a „Human Capital Endowment”, és van annak a kihasználása, jelezve, hogy a kettő nem ugyanaz, ami logikus is, egybevág a mindennapos tapasztalattal. 

Az emberi tőke beruházások eredményeként keletkezik, ezért úgy mérhető, ahogy általában a beruházásokat mérni szoktuk: bekerülési költséggel, elmaradt haszonnal. A beruházás, ami lényegében oktatást és nevelést jelent, a tanulmány szerint ötféle módon történik: (1) szülői nevelés; (2) általános és középiskolai képzés; (3) felsőoktatás; (4) formális és informális felnőttképzés; (5) munka közbeni tanulás. Az így felhalmozott tőke nagyságát persze nem lehet pontosan mérni, de a közelítéshez elfogadható mérőszámok adódnak: adatok, becslések vannak arról, hogy hol menyit fordítanak oktatásra, mekkora a tanulás és az oktatás elszalasztott haszna. A felhalmozott tőke persze kopik, amortizálódik, méghozzá fajták szerint különböző mértékben ─ ezt is be kell építeni a modellbe.

Az Ederer-csapat az Unió régebbi tagállamaira vonatkozóan végzett számításokat (mi tehát nem szerepelünk a tanulmányban). Az adatokból az derül ki, hogy a felhalmozott humántőke tekintetében (egy fő foglalkoztatottra vetítve) az országok közötti eltéréseket főleg a felnőttképzés és a munka közbeni tanulás okozza. A sort a svédek és a dánok vezetik, Ausztria a harmadik, az utolsó három helyet pedig a spanyolok, az írek és a portugálok foglalják el.

A felhalmozott humántőke persze csak akkor ér valamit, ha ki is használják. Ki tudja jól kihasználni? Elsősorban nyilván az, aki aktivizálni tudja, vagyis akinél a humántőke nem otthon vagy az utcán tétlenkedik. Mi kell ehhez? Hát például a képzett fiatalok minél gyorsabb munkába állítása, alacsony munkanélküliségi ráta, nagy létszámú aktív korosztály, késői nyugdíjba vonulás. A vizsgált európai mezőny e tekintetben széthúzódik. A hollandok, a spanyolok és az írek az elmúlt években látványosan fejlődtek, a németek, a franciák és az olaszok viszont gyengén muzsikálnak. A tőke hasznosításának fontos mutatója a termelékenység. Edererék számításai szerint ez a mutató majdnem minden vizsgált európai országban lefelé ereszkedik. Hogyan lehetne ezen segítni? Hát például gyakorlatiasabb, jól és gyorsan hasznosítható tudást adó oktatással (ami nem azonos az oktatásba történő nagyobb beruházással), rugalmasabb, az innovációt minden vonalon segítő intézményi és szabályozó rendszerrel. A humántőke kihasználását a demográfiai trendek is befolyásolják, azt ugyanis emberek hordozzák, akiknek meg kell születniük és sokáig kell egészségesen, munkaképesen élniük. Ha nincs belőlük elegendő, bevándorlókkal kell őket pótolni, de nyilván nem mindegy, hogy milyenekkel. A demográfiai vészharang számos európai országban kong, a publikált adatok szerint leghangosabban a finneknél, a németeknél és az olaszoknál.

Végezetül nézzük meg, mit mutat az összevont humántőke-index. Az első három helyet Svédország, Dánia és az Egyesült Királyság mondhatja a magáénak. Az utolsó négy a németeké, a portugáloké, a spanyoloké és az olaszoké. Ederer jó hazafiként leginkább Németország rossz helyezésén bánkódik. Csak egyetlen adat: a svédek a 44 és 64 év közötti korosztályban csaknem 50%-kal töltenek több időt tanulással, mint a németek.                    

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.