Huawei

Van egy ismerősöm, aki egyszer elárulta: a gazdasági lapokban ő csak a hirdetéseket nézi meg, azokból ugyanis mindent megtud: mit adnak, mit vesznek, és egyáltalán kinek van pénze drága hirdetésekre. Én pont az ellenkezőjét csinálom: a hirdetéseket gyorsan átlapozom, ezek a mindenfelől beugráló-becsorgó micsodák pedig még az internetezéstől is kezdik elvenni a kedvemet.

Mégis, most megakadt a szemem egy hirdetésen, itt van előttem, az egyik legismertebb amerikai politikai magazin tizenegyedik oldalán.

A képen egy csapat vidám kínai fiatal néz valamit egy mobiltelefon kijelzőjén vagy képernyőjén – nem is tudom, minek kell nevezni azt az izét a harmadik generációs készülékeken. Mert harmadik generációs mobilokról van szó, a hirdetés gazdája pedig a kínai Huawei, aki, mint tudjuk, a távközlési berendezések piacára koncentrál, és itt éppen a legújabb rendszereket meg készülékeket ajánlja. Kínai cég egész oldalas hirdetése egy amerikai politikai magazinban – azért ennek van valami diszkrét bája. Egy olyan magazinban, amiben éppen arról vitatkoznak neves közgazdászok, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha egyes kínai cégek karjukra veszik a kosarukat, és vásárolnak maguknak néhány vállalatot Amerikában, mondjuk például az olajipar egyik óriását.

Ezek az írások kísértetiesen hasonlítanak azokra, amelyek a nyolcvanas években a japánok megjelenésének veszélyeit taglalták.

A Huawei egyébként a kínai távközlési trió (UTStarcom, ZTE, Huawei) egyik tagja. Ők hárman elegendő pénzt és elég nagy tömeget gyűjtöttek össze a hazájukban ahhoz, hogy külföldön is körülnézzenek. Először Ázsiában és Afrikában erősítették a bástyáikat, újabban azonban Európát és Amerikát is célba veszik, így egyebek között szép hazánkat is. És nem is eredménytelenül: a Huawei például a holland Telfort 3G-s szállítója lett, elhódítva azt az Ericssontól, de szerzett már munkát a British Telecomtól is. Az elemzők most azt próbálják felmérni, hogy mire képes igazából, alacsony költségei mellett mi mást tud felmutatni; tud-e például fejleszteni vagy megfelelő minőségű szolgáltatásokat nyújtani a berendezések mellé.

A feladat nem könnyű, a Huawei ugyanis nem tőzsdei cég, adatai nem nyilvánosak, ami egyébként önmagában is hátrány lehet, pláne ha az is hírlik róla, hogy jóban van a kínai kormányzattal.

A felmérésekből egyébként eddig az derült ki, hogy a megítélése a fejlett piacokon nem rossz, bár van még tanulnivalója. Azt is tudni róla, hogy vezető mérnökei nagyjából a negyedét kapják amerikai és nyugat-európai kollegáik bérének, a kezdők pedig csak az egynyolcadát. Mérnöke egyébként van bőven, szám szerint vagy tizenkétezer. A Cisco nemrég beperelte másolás miatt, de úgy tudom, később valahogy megegyeztek.

A nyolcvanas években az amerikaiak sokat tanultak a japánoktól, a japánok meg az amerikaiaktól, és aztán valahol középen találkoztak. Valószínűleg most is valami ilyesmire számíthatunk.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.