Hitelesség

Konferencia / 1. Fiatal, rutinos előadó beszél a vállalati csapatmunka fontosságáról, szervezet és egyén egymásra találásáról, a kölcsönös lojalitás jelentőségéről. Közben belenézek az életrajzába. Pár éve dolgozik, a mostani az ötödik munkahelye. Két évnél tovább még soha nem maradt egy helyen. Ha én lennék a munkaadója, tudnám, hogy tőlünk is rövidesen továbbáll. Ő is tudná, hogy én ezt tudom. És én is tudnám, hogy ő tudja, hogy én tudom. Ehhez tartanánk magunkat, és ennyire vennénk egymás szavait komolyan.

 

Konferencia / 2. Egyetemi docens vállalatirányítási kérdésekről értekezik. Miközben hallgatom, arra gondolok, higgyem-e el, amit mond. Szemlátomást el akar adni valamit: egy módszert, a tanszékét, egy fizetős oktatási programot meg persze egy céget, feltehetően azt, amelyikben személyesen is érdekelt. Klasszikus marketingfogásokat alkalmaz, el kell ismerni, elég ügyesen. „Hívószavakat” emleget, negatív megjegyzéseket ejt el a „hagyományos mosóporokról”. Amiről szó van, nem természettudomány, nehéz ellenőrizni, mi igaz és mi nem. Néha egy kis öniróniát is megenged magának, nyilván tudja, hogy a hallgatóság soraiból többen átlátnak rajta. Kíváncsi vagyok, a kényszerű piacosodás mennyire rágja szét az egyetemek hitelességét.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.