Hitel

Ötvenhárom év már történelmi távlat. 1956-ban két stanfordi végzős diák, a matematikus Bill Fair és mérnök barátja, Earl Isaac azzal az ötlettel állt elő, hogy a hitelkérelmek elbírálását számítógépre kellene bízni. Ezt a munkát addig a bankok szakemberei végezték, akik rengeteg személyes információval bírtak a kérelmezőkről: ismerték a családi viszonyaikat, a jövedelmi helyzetüket, a házukat, a vagyontárgyaikat, az életmódjukat, a szokásaikat. Fuldokoltak az adatokban, de nem volt tudományos módszerük az elemzésükhöz.

A hadrendbe állított számítógép néhány számszerűsíthető mércére támaszkodott, leginkább a folyószámlákon történt mozgásokra és a törlesztésekre. Fair és Isaac vállalatot alapított, ahol elemezni kezdték az adatokban fellehető mintákat: megkísérelték meghatározni annak valószínűségét, hogy egy adott kérelmező rendben visszafizeti-e a kapott hitelt. A gép ítélete jobbnak bizonyult az emberekénél. Az üzlet beindult.

Mindez azt jelenti, hogy a számítógépes hitelminősítés, népies nevén a credit scoring már több mint fél évszázados. Szalad az idő.   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.