Hejesírás

A sors és a véletlen úgy hozta, hogy az elmúlt egy-két évben elég sokat foglalkoztam doktori ügyekkel, több egyetemen is. Disszertációkat olvastam, doktorjelöltek által írt, publikálásra szánt cikkeket bíráltam, kutatási beszámolókon, védéseken vettem részt. Sok pozitív dolgot tapasztaltam, de most nem ezekről akarok írni, hanem egy sajátos problémáról, ami egyre jobban bántja a szememet.

Mert mit látok és tapasztalok? Hát például azt, hogy meglepően sok doktori hallgató hadilábon áll a nyelvtannal, a helyesírással és a fogalmazás elemi szabályaival. Elemei szabályokról beszélek, és nem viccelek. Pár napja például egy olyan szerző beadott disszertációját olvastam végig, aki abban a meggyőződésben él, hogy ha egy összetett mondatban kettőspont van egy tagmondat végén, akkor a következő tagmondatot nagybetűvel kell kezdeni. Mások azt hiszik, hogy a “mint” vagy az “és” szó előtt mindig vesszőnek kell lennie. És ezek csak a kisebb problémák. Rengetegszer találkozom azzal, hogy baj van a mondatrészek és a tagmondatok egyeztetésével, egy-egy bonyolultabb szerkezetbe a szerző egyszerűen belezavarodik, aminek következtében a szöveg érthetetlenné válik. Hosszú disszertáció-fejezetekkel és cikkekel talákozom, amelyek tartalmát csak nagy nehézségek árán lehet valahogy kibogozni, mert a gondolatmenet követhetetlen, a megfogalmazás zavaros, a nyelvtani hibák pedig úgy burjánzanak, mint eső után a gyom. A szerző mondani akar valamit, talán valami okosat, de nem tudja szavakba önteni, nem tudja leírni.

Ha egy disszertációban ez első két-három oldalon egy rakás nyelvtani hibát találok, nekem valahogy komolytalanná válik az egész.

Hány hallgatónak vannak ilyen problémái? Reprezentatív mintával vagy alaposabb felmérések eredményeivel nyilván nem rendelkezem. De ha kérdeznék, azt mondanám: becslésem szerint a doktoranduszok felének.

Érdemes egyáltalán foglalkozni ezzel a problémával? Szerintem igen. Mert miről is van szó tulajdonképpen? Arról, hogy ezek az emberek nem tanultak meg írni. Hol nem tanultak meg? Hát a középiskolában. Ezek szerint egy mai érettségi nem jelent garanciát arra, hogy a birtokosa egyeztetni tud alanyt és állítmányt. Nem garancia erre az egyetemi diploma sem. Lehet, hogy nem lesz garancia erre a… Nem is gondolom tovább.

Én mindebből azt a következtetést vonom le, hogy miközben állandóan az oktatási rendszerünk reformjáról beszélünk, mintha megfeledkeznénk bizonyos alapvető dolgokról.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.