Házikoszt

Pár hónappal ezelőtt debreceni egyetemi kollegám, Polónyi István megkérdezte, nem írnék-e egy cikket az Educatio oktatási folyóiratba, abba számba, amelyet az elektronikus tanulásnak, népies nevén az e-learningnek kívánnak szentelni. Igent mondtam, és elkezdtem anyagot gyűjteni. Az volt a dolgom, hogy a témát üzleti szempontból járjam körül.

Ha azt mondod üzlet, én azt mondom piac, ha azt mondod piac, azt mondom kereslet és knálat. A keresleti oldalon emltést tettem arról, hogy az USA-ban legális a kisgyerekek otthoni tanítása, azaz nem kell őket iskolába adni, az otthon tanulók pedig lehetséges vásárlói az elektronikus oktatási programoknak.  A cikk megjelent, én pedig megfeledkeztem erről a résztémáról.

Most viszont friss adatok kerülnek a szemem elé. Németországban a gyerekek otthoni tanítása illegális, az iskolát tehát nem lehet megúszni. Angliában viszont már van vagy húszezer gyerek, aki nem jár suliba. Az amerikaiak felül vannak az egymillión. A dolog terjedőben van, a számok növekednek. Az okok sokrtétűek: vallásos meggyőződés, hippys intézményellenes beállítottság, de olyan családok is vannak, ahol a gyerek egyszerűen nem érzi jól magát az iskolában, ezt a problémát a szülők komolyan veszik, és az otthoni tanítás mellett döntenek. Számos hátránya és kockázata mellett ez eléggé rugalmas forma, a haladás tempója és iránya a gyerek képességeihez igazítható.

A technológia fejlődése egyre jobban megkönnyíti az otthoni oktatást. Az ezzel foglalkozó szülők jó része az interneten tájékozódik a tananyagról és az oktatási módszerekről. Az internet felhasználásával szerveznek közösségeket, találkozókat, tapasztalatcseréket, és ha kell, lépnek fel szervezett erőként a hatóságokkal szemben.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.