Havanna

Mozi: El Tropico. Az eredeti címe, ha jól tudom, The Lost City, vagyis Az elveszett város.

Az utóbbi jobb, mivel tipikus „elveszett” történet ez. Él valahol valaki a középosztályban, van valamilyen foglalkozása, üzlete (orvos, kalmár, hivatalnok, komédiás, farmer stb.). Nem sokat tud az őt körülvevő világról, legfeljebb annyit, hogy a dolgok nem mennek valami jól, rossz emberek mindenféle rossz dolgot csinálnak, ejnye. Aztán egyszer csak minden összeomlik, az addigi életforma lehetetlenné válik, mindent elvisz a forgószél. Ebben a filmben Andy Garcia a mulató-üzletben tevékenykedik, mi másban, hiszen Kuba a helyszín. Látványos revü, kabaré, finom italok, gyönyörű nők. Valami mégse stimmel, mert hirtelen kettéhasad a világ, kettéválik a lépcső: az egyik oldalon Batista és (ahogy a film mutatja) néhány gonosz rendőr, a másikon Fidel és Che, középen pedig fogyni kezd a levegő. Vagy erre, vagy arra.

A család is kettéválik, aki középen marad, meggyengül, legjobb esetben alámerül, kivár. Garcia őrlődik, férfiasan őrlődik, ahogy az ilyen esetekben elő van írva. Aztán nem bírja tovább, felül a repülőre, elmegy, megpróbálja másutt újraépíteni a maga világát, vagyis a mulatót, mivel, mint tudjuk, the show must go on.

Ez, így, itt a kubai helyszínen, félig a valóságban, félig a színpadon akár egy nagy történet és egy nagy film is lehetne, de ez sajnos nem az. Lassan és unalmasan csordogál, én többször is azt hittem, hogy vége van, de nem, ment tovább. Üres, sematikus figurák, üres, sematikus légkör, olcsó, hatásvadász jelenetek. Ha valaki történetesen arra kíváncsi, mi is volt Kubában az ötvenes évek végén, hogy szerezte meg a hatalmat Fidel, és hogy tartotta meg gyakorlatilag máig, ebből a filmből biztos nem fogja megtudni, legfeljebb azt, hogy Fidel emberei zöld ruhában járnak és általában nagy szakálluk van. Azt sem tudja meg, hogy tulajdonképpen kik éltek és élnek ott a szigeten, kik azok, akik elmentek, milyen az emigránsok világa és lélektana.

Garcia mulatós figuráját nem lehet megszeretni: túl könnyű. Bill Murray és Dustin Hoffman egy másik filmet játszik, isten tudja, hogy keveredtek ide, azon kívül, hogy jól mutat a nevük a stáblistán. Ami jó, az a zene, és ezt valószínűleg a film készítői is tudják, mert bőven adagolják, feledtetve a történet gyengeségeit. A zene tehát jó, a gyér közönség szemlátomást szívesen hallgatja az utolsó hangig.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.