Határok

Az ember rengeteg – többnyire lelkendező hangú – írást olvashat arról, miként változtatja meg az internet az emberi társadalmat: demokratizálja, decentralizálja, eltörli a határokat stb. Tegnap Jack Goldsmith (Harvard Law School) és Timothy Wu (Columbia Law School) “Digital Borders” című cikke került a kezembe. A Legal Affairs aktuális számában jelent meg. Ők ebben a műfajban üdítő kivételnek számítanak. Azt állítják, hogy a fenti viszony kölcsönös: az internet valóban rányomja a bélyegét a társadalomra, de a társadalom is ugyanezt teszi az internettel.

Valamikor azt hittük, mondják a szerzők, hogy az interneten nem lesznek határok, a háló korlátozás nélkül összeköti az embereket, vagyis csökkenti a társadalom tagoltságát. Ennek tényleg vannak látható jelei és megnyilvánulási formái, de az ellenkező tendencia is jól megfigyelhető: a társadalom földrajzi, nyelvi, politikai, világnézeti stb. tagolódása egyre inkább áttevődik az internetre, vagyis a háló egyre tagoltabb lesz, egyre több határvonal, korlát rajzolódik ki rajta. Ennek jó és rossz oldala egyaránt van. Ismét bebizonyosodik, hogy a technológia tulajdonképpen semleges: az a technikai megoldás, amelyik az egyik helyen az előnyös testreszabást szolgálja, egy másikon a hátrányos megkülönböztetés, a szabadság korlátozása szolgálatába áll.

Goldsmith és Wu példákat sorol fel arra is, hogy a szabadság egykori internetes bajnokai üzleti érdekek nyomására miként válnak politikai érdekek kiszolgálóivá, üzleti megfontolásokból hogyan alkalmazkodnak a fennálló politikai rendhez. Hát hiába, ott vannak a tulajdonosok, hozni kell a negyedéves mutatókat, különben esni kezd az árfolyam… “Előbb a has, aztán a morál” – mondják a Koldusoperában.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.