Harcos

Bevallom, sokáig nem tudtam semmit Írországról. Pulikutya alakú sziget balra Angliától. Szeles, esős. Aztán a sors, a rendszerváltás és a Tempus program úgy hozták, hogy többször is jártam ott, Dublinban, Corkban, még egy Hollywood nevű eldugott fészekben is megfordultam. Munka után gyakran sétáltam a fővárosban: Dame Street, Trinity College, Connolly Station… Benéztem a Főpostára is. Tudtam, hogy itt volt a felkelés, ezt az épületet ostromolták meg az angolok a Nagyhéten.

Pár napja fejeztem be Roddy Doyle könyvét a Henry csillagát. Az egyik fontos jelenete itt játszódik a Főpostán, a felkelés idején. Henry koldusszegény dublini srác. Falábú apja főállásban egy nyilvánosház kidobóembere, mellékállásban bérgyilkos. Neveket kap, elintézendő ügyeket, áldozatait a lecsatolt falábával veri agyon. Hű szolgája a gazdájának, családszerető ember. Utolsó kalandját nem ússza meg: eltűnik, meghal, nem tudjuk pontosan.

Fia, Henry magára marad. Valahogy az ország függetlenségéért harcoló munkásvezérhez, Connollyhoz és az embereihez csapódik. Nem sok fogalma lehet arról, mi az hogy ország és mi az, hogy függetlenség. Itt fogadták be, és kész. Jól érzi magát a harcosok körében, akik között sok fura ember akad. Olyan srác, aki könnyen csinál forradalmat, egyrészt mert nincs vesztenivalója, másrészt mert fogalma sincs, hogy tulajdonképpen mit is csinál.

Jön 1916, jön a csata az angolokkal a Főpostán. A várva várt németek viszont nem jönnek, a felkelés elbukik. Az angolok bosszúja, a sorozatos kivégzések szimpátiát keltenek a felkelőkkel addig hűvösen ellenséges lakosságban. Henry hős lesz, dalokat írnak róla. Ott marad a földalatti mozgalomban. Elemében van, profi gyilkos lesz belőle, és gyilkosok profi kiképzője. Kiválóan érzi magát ebben a szerepben. Hogy korszerűen fejezzem ki magam, elkapja a flow, az áramlat, a neki való, ütemes, sikerélményt adó munka eufóriája.

Semmi bonyolult ideológia, semmi eszme, semmi filozofálás. Éjszakai támadások, puska a kabát alatt. Összecsukló rendőrségi ügynökök. Biciklis támadás és menekülés. Az angolokat idegileg kell legyőzni. Frontálisan nem lehet, ahhoz túl erősek. A cél az, hogy ne érje meg nekik itt maradni, hogy a határhasznuk kisebb legyen, mint a határköltségük, hogy ismét korszerűen fejezzem ki magam, de a könyvvben is így fogalmaz valaki.

Így is történik. Az angolok feladják. Most jöhetne valami más. Jön is, Henry viszont rájön, hogy becsapták. Tudatlan gyalog volt mások sakkjátszmájában. A fiúk-akiknek-most-jött-el-az-ideje nem tartanak többé igényt rá. Megtette, most mehet. A mozgalom egyre inkább egy üzleti vállalkozáshoz válik hasonlatossá. Egyre világosabban látszik, kik álltak a háttérben, kik húzogatták a szálakat és miért. Henry ráeszmél: balek volt, mint az apja. Mégegyszer előveszi az öregtől örökölt falábat…

A történet itt befejeződik. Mi lesz Henryből? Talán megmarad bérgyilkosnak. Talán kivándorol. Talán jelölteti magát képviselőnek. Talán egyszer szobrot állítanak neki valahol, és ráírják: a jövőért harcolt. Pedig fogalma sem volt a jövőről. Nagyjából csütörtökig látott előre.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.