Hálók és halak

Újságokból, portálokról, blogokról jönnek a hírek a MySpace és a Facebook versenyéről. Az előbbi már Rupert Murdoch birtokában van, vagyis egy nagy médiabirodalomhoz tartozik, amely épp most kebelezi be a The Wall Street Journalt. Az utóbbi, vagyis a 2004-ben alapított Facebook csillaga szépen emelkedik – olyan szépen emelkedik, hogy Murdochnak lassan el kell gondolkodnia azon, érdemes volt-e a pénzét a MySpace-be fektetni, a Facebook ugyanis sok tagot szipkáz el onnan. A MySpace még őrzi az elsőségét, a világ legnagyobb társasági hálózati helyének számít, de a Facebook már 31 millió tagnál tart.

Mi pedig a partvonalról figyelhetjük ezt a versenyt. Nem is olyan régen, amikor rengeteg könyv és cikk jelent meg az „új gazdaságról” és az internetes cégekről, gyakran hallhattuk, hogy az új elektronikus világban a győztes mindent elvisz, a győzelemre pedig egyértelműen az első piacra lépőnek van esélye. Miért pont neki? A magyarázat három tételből állt.

Az első a hálózati hatás: az internetes gazdaság hálózatokkal van tele, a hálózatok pedig egy bizonyos ponton túl robbanásszerűen nőnek, mivel minél több tagjuk van, annál értékesebbek, és minél értékesebbek, annál több tagjuk lesz, vagyis méret és érték önerjesztő spirálba rendeződik.

A második tétel az úgynevezett lock-in, a lekötődés, a beragadás, amit én „foglyul ejtésnek” vagy „fogságba esésnek” szoktam fordítani. A lényege: ha megtanulod valaminek a használatát, ha pénzt és időt fektetsz a megszerzésébe és a megtanulásába, akkor nehezen mondasz le róla és állsz át valami másra. A pénzben mérhető és nem mérhető átállási költségek (új hardver, új szoftver, adaptálás, integráció, betanulás, gond, nyűg, keserv stb.) túlságosan magasak. A klasszikus példa a QWERTY billentyűzet, ami most is itt van az orrom előtt, azon írok. Szakértők szerint messze nem tökéletes, sokkal jobbat is ki lehetne találni, de én aligha lennék vevő erre, mert az újon keresgélni kellene a betűket, jó darabig állandóan melléütnék.

A harmadik tétel a tömegszerűségből adódó gazdaságosság: ha valami felfut, ha sokat lehet belőle eladni, akkor a fejlesztési és egyéb költségek sok termék vagy szolgáltatás között oszlanak meg, tehát kisebbek lesznek az egységköltségek, ami előnyt jelent a versenytársakkal szemben, akik így magas belépési korláttal találják magukat szemben.

Ha a három tételt szépen egymás mellé rakjuk, megkapjuk az „új gazdaság” sikerreceptjét: rohanj ki elsőként a piacra, lovagold meg a hálózati hatást, ejtsd fogságba azokat, akik bekapták a csalit, majd használd ki a tömegszerűséget, a nagy méreteiddel riaszd el az új próbálkozókat.

Ezzel a több tételes recepttel felfegyverkezve térjünk vissza a két társasági hálózathoz. Vajon megvédik a MySpace-ot ezek a tételek? Félő, hogy nem. Egyrészt azért, mert korábban sem váltak be mindig: az informatikai iparágban gyakran előfordul, hogy nem az első piacra lépő lesz a nyerő, hanem a második vagy a harmadik, aki már tanult az első hibáiból és tévedéseiből, a technológiája fejlettebb, a szolgáltatásai csábosabbak és gazdagabbak. A Facebooknak például a platformépítés a stratégiája: olyan alapot építenek, amin mindenféle szolgáltatások és üzletek indíthatók.

Másrészt ezek a szabályok, összefüggések az iparág fejlődése során meggyengültek. Hálózati hatás, exponenciális növekedés ma is előfordul, de a lock-in lakatja a szabványosság, a felhasználóbarát rendszerek és a kompatibilitás világában jócskán vesztett régi erejéből, a belépési korlátokat pedig folyamatosan korhasztják a csökkenő költségek, hiszen ma egy internetes vállalkozást a korábbi beruházási költségek töredékével el lehet indítani. A lock-in néha kifejezetten az első piacra lépőre nézve jelent veszélyt, aki „beleragadhat” saját koraszülött technológiájába és platformjába, míg az újak tiszta lappal, koloncok nélkül indulhatnak.

Harmadrészt  azért nem védik meg, mert a Facebooknak korántsem kell mindenkit elhódítania a MySpace-től: elég, ha az üzleti szempontból érdekesebb tagokat viszi. Azokat, akinek pénze van, és azt el is akarják költeni. Egy kis exkluzivitás kell ehhez, a tagok megszűrése, gondosabb válogatás a halastóból megfelelő csalikkal: üzletember vagy? Elég magas a végzettséged? Módosabb vagy? Gyere hozzánk, itt hasonszőrűekkel lehetsz együtt.

A hírekből látom, hogy ez a második, harmadik körös támadó stratégia nálunk is megjelenik, hasonló filozófiával. Alkalmazása átgondolt taktikát igényel, hiszen ha a háló lyukai túl kicsik, akkor mindenféle sneci és compó is beleakad, oda lesz az exkluzivitás, de ha túl nagyok a lyukak, akkor kevés lesz a kifogott hal, következésképpen nem működik a reklámra alapozott üzleti modell. Apropó, mennyi lehet a Facebook bevétele? Hát ezt nem tudjuk, mivel nem nyilvános részvénytársaságról van szó. Egyszer talán az lesz, erről is olvasni találgatásokat.                   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.