Hálátlanság

A tőlem telhető legnagyobb figyelemmel, plajbásszal a kézben, a fontosabbnak vélt gondolatokat aláhúzva és ismételten átnézve olvastam el Kornai János “Innováció és dinamizmus” című cikkét a Közgazdasági Szemle januári számában. A szerző a kapitalizmus védelmére szólítja fel olvasóit, amiből az következik, hogy a kapitalizmus védelemre szorul. Védelemre szorul, pedig számos erénye van, amelyek közül az írás egyet emel ki: dinamizmusát és innovatív természetét.

A kapitalizmus eme előnyét a műszaki és egyéb innovációk hosszú sora bizonyítja – a folyóirat bőséges listát közöl a példákból. Nincs olyan úttörő innováció – egyes katonai újításokat leszámítva -, amely szocialista országból származna. Mégis, “…az állampolgárok nagy többsége nem érti a kapitalizmus és (a) technikai haladás között fennálló alapvető oksági kapcsolatot” – olvasom a cikkben.

Az első állítással – a jelentős műszaki újítások szinte mindegyike kapitalista rendszerben született, vagy legalábbis piaci méretekben ott hasznosult – eszem ágában sincs vitatkozni, bár lehet, hogy van benne némi túlzás. Azt viszont nem hinném, hogy az emberek ne értenék az említett összefüggést. Megfigyelésem szerint a magyar emberek nagy többsége az átkos rendszerben pontosan tudta, hogy ha valamilyen technikai szempontból frissebb, kifinomultabb, fejlettebb termékre van szüksége, akkor legjobb, ha vonatra ül és kimegy Bécsbe vagy Münchenbe, vagyis a kapitalizmusba. Jómagam is Londonban szereztem be az első Commodore számítógépeket, a biztonság kedvéért rögtön kettőt; az egyiket közülük rögtön vissza is tartották a ferihegyi vámhivatalban, és csak akkor bocsátották a rendelkezésemre, amikor egy levélben elmagyaráztam, miért van szükségem éppen kettőre; a rendszer mentségére legyen mondva, érveimet első szóra elhitték.

“…Hálás vagyok a posztszocialista átmenetnek és a kapitalizmusnak, hogy most már nekem is van telefonom az otthonomban…” – olvasom. Úgy tűnik viszont, hogy a népre nem jellemző a hála: mobiltelefonon és internetes posztokban szidja a kapitalizmust, egész pontosan a létező kapitalizmust, tehát nem a tankönyvek kapitalizmusát, és egy percig se gondol arra, hogy piacgazdaság nélkül valószínűleg nem lenne mobiltelefonja, vagy ha mégis, az aligha férne el a zsebében – lehet viszont, hogy az okot, a hálátlanság okát mégsem az említett összefüggés meg nem értésében kell keresni, lásd a fenti utalást a Mariahilfer Strassén szerzett tömeges tapasztalatokra.

Kornai János szerint a kapitalizmus mint rendszer és a technikai innováció közötti összefüggéssel a közgazdasági tankönyvekben is többet kellene foglalkozni, hogy a fiatal közgazdászok többet tudjanak róla. Úgy tűnik ugyanis – a cikkben ott sorakoznak a példák -, hogy a tankönyvekből ez a téma nem kap kellő figyelmet. Csak abban lehet reménykedni, hogy a fiatal közgazdászok felkészülésük során nemcsak a mikroökonómiai tankönyveket tanulmányozzák, hanem belenéznek abba a sok száz könyvbe, cikkbe és esettanulmányba is, amelyek az innováció, a műszaki fejlődés, a technikai újdonságok és az innovatív vállalkozások témájában születtek az elmúlt évtizedekben, és így a fejükben létrejönnek azok a bizonyos linkek. A magam részéről például Varian, Brynjolfsson, Christensen, Weill, Malone és Tapscott műveit javasolnám.

Hosszú cikk, sok ceruzás aláhúzás a példányomban. És sok kérdőjel, persze, a lapok szélén. „…Az országok egy nagyobb csoportjában a szocializmust felváltotta a kapitalizmus – ezáltal a történelem nyújtja a legerőteljesebb bizonyítékát annak, hogy a kapitalizmus felsőbbrendű, mint a szocializmus” – olvasom. Valóban így működne a történelem? Minden váltás egy lépés felfelé valamilyen felsőbbrendűségi létrán? Valóban észt innováció lenne a Skype? „A népesség jelentősen nagy hányadának mérsékelt vagy éppenséggel vehemens antikapitalista érzései vannak.” Valóban azok lennének? És mennyire erősek ezek az érzések? Mit mérlegel a nép tulajdonképpen, mit rak az egyik, és mit a másik serpenyőbe? Tényleg az számítana, amit a politikusok mondanak, és nem az, amit tesznek? Biztos, hogy az Apple találta fel az egeret? Valóban szükség lenne egy, a technikai haladást tükröző összevont mutatóra, vagy nyugodtan megelégedhetünk a részletekkel, amelyek elképesztő gazdagságban állnak rendelkezésre? Sztálin, ha élne, valóban versenyre kelhetne a megfigyelő kamerák számát tekintve mondjuk Londonnal…?  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.