Hablaty

Kiböktem ide az asztalom melletti parafatáblára egy cikket a szombati Népszabadságból. Csányi Vilmos írta, „Miért élünk adósságból?” a címe. Igazából egy mondat miatt böktem ki, ami így szól: „Minden elköltött állami pénz elköltésének pontos ideje és mikéntje rajta kéne legyen az interneten. Ez volna az e-kormányzás, nem az a sok hablaty, ami róla szól.”

A hablaty kicsit talán erős, de az üzenet világos. Miről is van szó tulajdonképpen? Az elektronikus kormányzásnak bizonyos értelemben ugyanolyan fejlődési-fejlettségi fázisai vannak, mint a céges elektronikus kereskedelemnek. A legalsót „prospektus” korszaknak szoktuk nevezni, ami nem más, mint egy statikus, mozdulatlan honlappal való megjelenés. Kiteszik, el lehet olvasni, meg lehet nézni, néha frissítik. Lehet nagyon szép, lehet nagyon ötletes, lehet nagyon tartalmas, de passzív, csinálni nem lehet vele semmit. A második fázis az interaktivitásé: a honlap élni kezd, lehet vele beszélgetni, kérdezni lehet tőle és ő is kérdez, ha megkérjük valamire, megcsinálja: megkeres egy információt, kiszámol egy árat, némi információért cserébe ajánl nekünk valamit, le lehet tölteni róla ezt-azt.

A harmadik a tranzakciós fázis: a honlapon el lehet intézni valamit, például megrendelést lehet feladni, alkudni lehet valamire, meg lehet vásárolni valamit, fizetni lehet. Nem csak tájékoztat egy ügyintézési folyamatról, hanem le is futtatja azt. A negyedik periódust közösségépítésnek szokás nevezni. Ezt néhány cég már kifejezetten profi módon űzi: ügyfeleikből, híveikből öntevékeny közösségeket szerveznek, akik kommunikálnak egymással, tapasztalatot cserélnek, megoldják egymás problémáit, segítenek egymásnak a tájékozódásban, egyénként és közösségként folyamatosan kommunikálnak a céggel és az is kommunikál velük, beleszólnak egymás életébe. A Web 2.0-nak nevezett áramlat technikailag rengeteg lehetőséget ad erre.

Hol tart most a hazai elektronikus kormányzás? Leginkább az első-második fázisban, néhol még ott se. Az elkövetkező évek feladata az lenne, hogy lendületesen megjelenjen a harmadikban és a negyedikben. Amit Csányi professzor hiányol, az tulajdonképpen a negyedik fázis alapja lenne, amit akár e-demokráciának is nevezhetnénk, amiről senki sem tudja megmondani pontosan, hogy micsoda, és ami tulajdonképpen jelenleg is épül már, alulról, spontán, organikusan. A demokrácia alapja az információ, mert megbízható információ nélkül nincs miről komolyan beszélni.    

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.