HR

Tegnap délelőtt beszélgetés Majó Zoltánnal a Szegedi Egyetemen készített doktori értekezéséről. Túl van a munkahelyi vitán, az utolsó erőpróbára készül. Értekezésében azt a kérdést vizsgálja, miként reagál a humánpolitikai munka világa az információs technológia fejlődésére, tudományosabban megfogalmazva: milyen jellemzői vannak, illetve lesznek a humán erőforrások menedzsmentjének az információs társadalomban.

Egy ilyen hatalmas vizsgálati tárgykört nyilván szűkíteni kell, hogy az adott keretek között jó értekezés szülessen belőle. Nézzük csak, mi is érdekelne engem ebből a témából, vagyis milyen kérdések vizsgálatát javasolnám doktori hallgatóknak!

Először is itt van a különböző szakmák és foglalkozások sorsa. A technikai fejlődés átalakítja a szakmastruktúrát – de vajon hogyan és milyen irányban? Milyen szakmák tűnnek el, és milyenek keletkeznek? Mi az eltűnés és a megjelenés logikája, milyen törvények és trendek munkálkodnak itten? A szakmastruktúrára vonatkozó statisztikai adatokkal lehetne indítani, a végén pedig konkrét példákat felhozni mélyfúrással, esettanulmányokkal.

Ehhez kapcsolódó, de önállóan is értelmezhető kérdés: mi történik a szakmák és munkahelyek földrajzi eloszlása terén? Hogyan vándorolnak szakmák és tevékenységek régiók és országok között? Milyen szerepe van ebben a mozgásban az informatikai és a kommunikációs technológiáknak?

Témákként adódnak a humánpolitikai munkához tartozó egyes tevékenységek is, együtt és külön-külön: munkakörök meghatározása, toborzás, kiválasztás, szerződéskötés, betanítás, szocializálás, motiválás, értékelés, képzés stb. Mit változtat meg ezeken a tevékenységeken a technológia? Milyen támogatást kapnak e tevékenységek végzői a modern informatikától? Mennyire elterjedtek, hasznosak, hatékonyak a személyzeti munkát támogató informatikai alkalmazások? (Hogy mást ne mondjak, Steve Hamm Wipro-könyve részletesen bemutatja, hogyan használja egy nagy informatikai cég a saját humánpolitikai tevékenységeihez az informatikai eszközöket.)

Egyes tevékenységek – például az informatikával segített oktatás, a tudásmenedzsment – már régen összetett, színes, tudományos kutatásra méltó tárgykörökké nőtték ki magukat.

Aztán itt vannak az információs társadalom kulcsfigurái, a kreatív értelmiség képviselői. Jack Welch éppen pár napja mondott a kezelésükről néhány közhelyes megállapítást a Business Weeknél futó kérdezz-felelek rovatában. Mindazonáltal az ő világuk is nagyon érdekes: milyenek ők, hogy szeretnek dolgozni, hogy lehet igába fogni őket, merre mozognak a világban, hogy élnek, mitől lesznek kreatívak, és persze mi köze van mindezeknek az információs technológiának?

De elmehetünk lágyabb-lelkizősebb témák felé is, ha valaki ezeket szereti. Az utóbbi években sajátos al-tudományterületté nőtte ki magát a „social informatics” – tessék megnézni, mit csinál ezen a téren például az Indiana University. A számítógépesítés szociális vonatkozásait vizsgálják, egy sor érdekes problémát téve a mikroszkóp tárgylemezére. Ez ráadásul egy szép interdiszciplináris terület, vagyis mindenkié és senkié. Engem izgatna például az a kérdés, hogy az újabb és újabb technológiai eszközökkel szocializálódott generációk beáramlása a munkahelyekre ott milyen változásokat hoz magával, de nyilván más is szóba jöhet.

Végezetül még egy téma: mi történik a humánpolitikai részlegek munkatársaival és vezetőivel? Ők hol vannak, hova kerülnek az átalakuló szakmai és földrajzi munkamegosztási struktúrában? Erősödik vagy gyengül a szerepük? Kik lehetnek a nyertesei és kik a vesztesei a kiszervezési akcióknak? Velük mit tesz a modern információs technológia? Mit nyernek, és mit veszítenek vele?

Van itt téma bőven, csak le kell hajolni értük, és aztán ügyelni kell a tudományos alaposságra és pontosságra.    

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.