Gőzhenger

„I look forward to the day when ICICI Bank takes over Citibank; when Infosys acquires IBM; when Reliance takes over Exxon; and Tata Motors takes over General Motors. And, of course, The Times of India should take over The New York Times.”

Swaminathan Anklesaria Aiyar ezekkel a mondatokkal fejezi be a The Times of India elektronikus hasábjain múlt év december 30-án megjelent cikkét. A dátum alapján lehetne ez szilveszteri tréfa is. De nem az. Egyrészt Aiyar komoly ember, neves közgazdász és újságíró – aki nem hiszi, olvassa el a Wikipedia róla szóló szócikkét. Másrészt az írás komoly dolgokról szól, bár az utolsó két mondat túlzásnak hat, jó poénnak az évzárás kedvéért.

Mit is mond Aiyar tulajdonképpen? Azt, hogy indiai vállalatok itt az idő, vegyétek szépen a kosaratokat és induljatok bevásárolni. Vegyetek magatoknak cégeket a fejlett országokban, kövessétek a pionírok példáját. Vegyetek cégeket, és ne legyetek szerények: válasszatok jó nagyokat az iparági élvonalból. A világ, a globális tőkepiac szívesen ad nektek pénzt erre. Úgy gondolja, hogy ez jó befektetés, ti ugyanis rendbe tudjátok hozni ezeket az ellustult, elhízott monstrumokat. Bebizonyítottátok, hogy értetek a menedzsmenthez. Bebizonyítottátok, hogy nagy nemzetközi birodalmakat tudtok építeni. Bebizonyítottátok, hogy versenyképesek vagytok. Induljatok hát! Vásároljatok!

Lám a Tata Steel már célba vette a brit Corus-t. A Tata Tea megszerezte az amerikai Energy Brands-et. A középkategóriában az Essel Packing megvásárolta a svájci Propack-ot. Még egy kis idő, és miért ne szerezhetné meg az Infosys az IBM-et?

Önérzetes szavak ezek. Az beszél így, aki látja az indiai vállalatbirodalmak intenzív fejlődését és úgy gondolja, tartós trend lesz ez. Talán az lesz, talán nem, ki tudja. Mindenestre nem árt kicsit tájékozódni, hogy működik egy indiai gőzhenger. Vegyük az informatikai szektor egyik elefántját, a Wipro-t és nézzük meg, hogyan toboroz embereket a zászlaja alá. A frissen felvett alkalmazottak fele egyenesen a felsőoktatásból érkezik. A toborzás már egy évvel a záróvizsgák előtt megkezdődik. Tucatnyi Wippro-s fejvadászból álló csapatok szállják meg az ország 150 vezető mérnöki iskoláját. Kiszűrik azokat, akik tanulmányi eredményeik alapján nem ütik meg a mértéket. Számítógépes teszteket telepítenek az iskola gépeire, a jelentkezők kitöltik őket. A gép azonnal értékel, aki megfelelőnek bizonyul, már aznap délutánra időpontot kap interjúzáshoz. A legjobbak este már konkrét állásajánlatokkal távoznak.

A vállalat BPO, azaz üzleti folyamatok átvételével foglalkozó egységének rengeteg embert kell toboroznia, méghozzá két okból: egyrészt az üzlet gyorsan nő, másrészt az alkalmazottak csak rövid ideig maradnak, az iparági fluktuáció nagyon magas. Legyünk konkrétak: a BPO egység mostanában havonta 2.000 embert toboroz, amihez 15.000 jelentkezőt kell górcső alá venni a frissen végzettek több milliós állományából. Nagyüzem ez a javából. A Wipro újságokban hirdeti meg a BPO-s állásokat, majd mintegy hatvan különböző helyszínen technikai és nyelvvizsgára alkalmas termeket bérel ki. Behívják a jelentkezőket, azok kitöltik a számítógépes teszteket. Ha zöld jelzést kaptak, átmennek a szomszéd szobába, ahol webkamerákon keresztül tárgyalnak a saját irodájukban csücsülő toborzókkal. Ha minden stimmel, azonnal a kezükben az állásajánlat.

A frissen felvetteket gólyatáborokba irányítják. A program három napos szocializációs tréninggel indul. Ez után 8-10 hetes tantermi képzés következik. A cégnek 120 saját főállású tanára van, sok közülük doktori címmel. Az infrastruktúra egy adott napon 5.000 hallgató képzésére alkalmas, ha az e-learninges megoldásokat is beszámítjuk. A képzés nagy része 24 elvárt kompetenciát céloz meg: initiative, problem solving, customer service orientation, specialist knowledge, innovation, teamwork, relationship building, integrity meg egyéb nyalánkságok. Fokozatosan haladnak az egyre speciálisabb ismeretek felé.

Működik a Wipro Academy of Software Excellence, ami szabályos master diplomát ad ki a hallgatóinak. Az oktatás – a kiválasztottaknak persze – ingyenes, de fel kell érte áldozni a szombatokat, hiszen munka mellett folyik. A felfelé törekvő középvezetők helyi egyetemek oktatói által tartott mini MBA-ra járhatnak, hetente kétszer délután 16 és 20 óra között, négy hónapon át. Évente 150-200 ember végez.

Mindezeket az információkat és adatokat egyébként Steve Hamm Wipro-könyvében találtam.  Tanulságos, pláne így, ezzel az Aiyar-cikkel együtt.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.