Gödön

Tegnap és ma XII. Vezérigazgatói Találkozó, ez alkalommal Gödön. Egyike az eddigi legtartalmasabbaknak és legérdekesebbeknek. Különlegességét az adta, hogy szinte minden előadó elmondta a véleményét a mögöttünk álló napok eseményeiről, azok okairól és… Itt most azt mondanám, hogy a javasolt megoldásról, de ez nem lenne igaz, leginkább a bizonytalanság érződött ki mindenki szavaiból.

Az első labdát Csepeli György dobta fel, aki Tocqueville egyik gondolatát idézte bevezető mondataiban: nézzük  meg, 1789-ben a forradalom Franciaországban tört ki, ahol egész elviselhető volt az élet ahhoz képest, amit abban az időben mondjuk Oroszország falvaiban lehetett tapasztalni. Vajon ki lázad fel inkább, maradt a levegőben a kérdés, akinek teljesen reménytelen a helyzete, vagy aki már felkapaszkodott valameddig, és most úgy érzi, vissza akarják nyomni két lépcsővel lejjebb? Aztán a többi gondolat arról, ki lehet-e húzni a szegénységből és a reménytelenségből itthon eldugott falvak fiataljait a modern technológia, az internet segítségével. Másodikként Karsai Gábor adott képet a magyar gazdaság fejlődésének ciklikusságáról, rámutatva, miként függenek össze a különböző fontos mutatók ingadozásai a választási periódusokkal. Ez lenne a demokrácia ára? Ki lehet törni ebből a ciklikus kényszerpályából? Ez után Nógrádi György következett, aki a képet kinyitotta a világ felé, rámutatva annak sokféle veszélyhelyzetére.

Kuthy Antalt egyszer már hallottam kínai tapasztalatairól beszélni, úgy emlékszem, meg is emlékeztem róla ebben a naplóban, de most egy sokkal kidolgozottabb és gazdagabb előadással jelentkezett. Aki hallgatta, elgondolkodhatott azon, hogy miközben mi egy kis szatócsboltban szöszmötölünk, mellettünk, az utca másik oldalán szupermarketeket építenek. Vajon el lehet adni magyar tudást Kínában? Ki lehet találni olyan üzleti modellt, amellyel jól járhatunk? A legfontosabb tanulság: másokhoz kell mérni magad. Ugyanezt erősítette meg másnap S.V. Mani, a Tata Consultancy Services magyarországi leányvállalatának igazgatója is.

Az első napot Hankiss Elemér briliáns helyzetelemzése zárta, aki teljesen átalakította a tervezett előadását, és szinte végig a feszültségek okairól, a politikusok magatartásáról, a felelős és nyitott polgári magatartás hiányáról beszélt.

A második napot Kovács Nimród nyitotta egy praktikus gondolatokkal teli előadással arról, miként lehet jófajta magyar borokat eladni az amerikai piacon. Marko Voljc a bankszektort képviselte, és természetesen az ország pénzügyi helyzetére és megítélésére koncentrált. Tomka János a tudás és a tudásmegosztás fontosságáról beszélt. A gondolatsort Rácz Margit terelte vissza az égető aktualitásokhoz: az első megszorításokat látjuk, talán a reformokról is sejtünk valamit… De mi lesz a versenyképességgel, mert végső soron, hosszú távon ez a döntő kérdés. Végül kerekasztal-beszélgetés az autópályákról, a légi közlekedésről és a postáról, vagyis a logisztikai szektorról Nagy Attilával, Reményik Kálmánnal, Somogyi-Tóth Gáborral és Jambrik Mihállyal.

Ez a bejegyzés kicsit iskolásra sikerült (dolgozatcím: „Mit láttunk az osztálykiránduláson?”), de nem baj. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.