Fraktál

Szabó Magda kilencven éves. Én igazából elég későn ismerkedtem meg a könyveivel, sokáig csak a tucatszor látott Abigélt jelentette nekem, meg a királydrámákat a színpadon, azokkal az elképesztően modern szövegekkel. A könyveket később kezdtem forgatni; először egy hosszabb londoni tanulmányútra vittem magammal az egyiket, ha jól emlékszem, a Pilátust. Ismerős világról szólt, néhány alakot személyesen ismerni vélek belőle. Aztán sorban jött a többi: először antikváriumokban keresgéltem őket, majd megindult az életmű-sorozat.

Miért olyan jó Szabó Magdát olvasni? Én a válaszhoz csak egyetlen kis adalékkal szolgálnék: azért, mert a legkisebb részleteiben pont olyan jó, mint egészben. Egy bekezdés, egy mondat pont ugyanolyan gazdag és tökéletes, mint az egész könyv. Le lehet menni egészen a szavakig, az igékig, a jelzőkig. Beleolvasok egy bekezdésbe, és figyelem a ritmusát: lassan indul, majd felpörög, majd újra elcsendesül. Ezt a jelenséget, a kicsiben megjelenő egészet a magyar prózairodalomban talán csak Krúdynál és Márainál találja meg ilyen szinten az ember. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.