Fókuszcsoport

Karinthy Frigyes, ha élne, szeretné ezt a játékot. Egy blogot nézegetek – ki kellene találni, ki a szerzője. Nem a nevére gondolok, hanem olyasmire, hogy férfi-e vagy nő az illető, hány éves lehet, van-e diplomája, mi lehet a foglalkozása, hol lakik. „Magamról” rovat nincs, mindezek az adatok tehát nincsenek megadva. A szövegből, a blog megjelenéséből, a stílusból, a formából, a képekből kellene őket kikövetkeztetni.

A választott blognál – gyakorlatilag véletlenül akadtam rá egy linket követve – ez nem egyszerű feladat.

A szövegből ítélve csak egy szerző van – mert amúgy lehetne akár társas blog is, de akkor nem lenne ennyire homogén a stílusa. Álnévként női nevet használ – de vajon tényleg nő lenne? Rejtőzködő ember lehet, talán ez is egy módja a megtévesztésnek, de az sem kizárt, hogy a kedvenc macskája nevét használja. A nyitó lap tetején szép grafika – használ ilyet egy férfi? De az se kizárt, hogy a felületet egy barátja készítette, ő csak a szöveget írja bele. Sokat ír érzelmekről, tulajdonképpen minden témához érzelmileg viszonyul – tényleg nő lenne? Vagy férfi, aki névtelenül végre kitárulkozhat, levetheti a kényszerűségből felvett macsós álruhát?

Böngészem a szöveget, keresek valamilyen jelet. Ha azt írná, hogy „a retikülöm”, biztosra venném, hogy nő. Ha azt, hogy „kipróbáltam az új borotvahabot”, akkor férfire tippelnék… Nem, ez nem jó, ezt nem lehet biztosra venni. „A férjem” – ha ezt írná, biztosra mehetnék. Ennél azonban ravaszabb: mindig azt írja, „a párom”. Hány éves lehet? Nemrég azt olvastam, hogy az idősebb generációk szókincse gazdagabb. Ehhez viszont statisztikákat kellene csinálni, meg összehasonlítási alapra is szükség lenne.

Próbálkozzunk mással. Hátha elárulja, hol lakik. Ha azt írja „felutaztam Pestre”, akkor vidéken. Hátha beszámol valamilyen színházi látogatásról, kiállításról, rendezvényről, amiről megtudhatom, hol járt – de ez sem biztos, hátha csak odautazott. Foglalkozás? Nem mérnök, nem matematikus, inkább könyvtáros lehet vagy tanár – de ezek csak tippek. A blogon a színek lágyak, világosak, pasztelesek – ez mégiscsak nőre vall? Ha azt olvasnám, hogy „nagyapám átkiabált a szomszéd szobából, amikor fellőtték Gagarint”, jól be tudnám határolni az életkorát. Élhetett már Kádár alatt? Miből következtethetnék erre?

Nézzük, miket olvas. A blog részletes olvasmánynapló is. Olvas olyat, amit én is – hasonlítana rám? De olvas olyat is, amit én semmi pénzért. Olvas igazi irodalmat, de szemlátomást vevő a szakmányban készült lelkizős gagyira is. Ugyanez a helyzet a filmekkel és a tévével is.

Vegyük a linkeket. Van kiemelve vagy két tucat. Csupa nő – vagy mondjuk inkább így, modern rendőrségi nyelven: csupa nőnek látszó szerző. Többnyire hobbisták: mindenki alkot valamit és meg akarja mutatni – ki ezt, ki azt. Linkel így egy férfi? Vagy igaza van Karinthynak: a nő a férfit akarja, tehát férfira linkel, és megfordítva?

Ki lehet a blog mögött? Bizonytalan vagyok. Ha az Umbria Communications-nél dolgoznék, ilyen dolgokon törném a fejemet. Blogokat olvasnék az amerikai vagy az indiai irodában. Blogokat ezerszám. Megpróbálnám kitalálni, ki a gazdájuk, például nő-e vagy férfi. Sok bloggal könnyű lenne a dolgom, másokkal, mint láttuk nehezebb. Összegyűjtenék egy csomót olyanokból, ahol a gazda személye eléggé egyértelmű. Aztán rájuk ereszteném a számítógépet és az adatbányászokat: találjanak bennük olyan statisztikailag értelmezhető jegyeket, mintákat, amelyek nemekre, foglalkozásokra, életkorokra, életvitelre és más jellemzőkre vallanak.

A gép nem sokra menne az én megfigyeléseimmel (pl. nem tudná, mi a „szakmányban készült lelkizős gagyi”), viszont a maga statisztikai analitikus adatbányász módszereivel olyan dolgokra figyelhet fel, amire én képtelen lennék. Szavak, szófordulatok, központozás, mondatok hosszúsága, színek – csupa olyan adatot kellene keresni, amivel a gép matematikus agya kezdeni tud valamit, és ott vannak digitálisan. Korreláció, klaszteranalízis, valószínűségi változók meg a többiek. (Egyéni, hipotetikus megfigyelés: a fiatalabb nemzedék szövegeiből kezd kiveszni a vessző és a kettőspont, a pontosvesszőről pedig nem is beszélek. Talán körülményes őket beszúrni egy SMS-be?) Így tanítgatnánk a gépet blogolvasásra. Aztán ha kitalált valamit, kimutatott valamilyen összefüggést, egy másik blogmintán tesztelnénk, hogy eléggé fejlett-e már az ítélőképessége, például kellően nagy valószínűséggel eltalálja a blogger nemét.

Ez után egy még nehezebb feladat jön: a gépet meg kell tanítani arra is, hogy kitalálja, az adott blogban írnak-e valamiről (ez viszonylag egyszerű feladat), és ha igen, akkor jót vagy rosszat (ez nagyon nehéz). Ha mindezekkel megvagyunk, felkeresünk olyan cégeket, intézményeket, pártokat stb., amelyek egyébként közvélemény-kutatókkal, fókuszcsoportokkal szoktak dolgozni, és felajánlanánk a szolgálatainkat. Blogok tízezreit elemezve megmondjuk neked, hogy hatásosak-e a kampányaid, célba találnak-e az üzeneteid, beszélnek-e rólad, szidnak-e vagy dicsérnek. A közönséget törzsekre osztjuk: megmondjuk, kik vettek észre, kik áldanak, kik átkoznak.

A módszer nem tökéletes, de a közvéleménykutatás meg a fókuszcsoport sem az. A névtelen bloggerek őszintébbek. Vagy nem? 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.