Fő az egészség

Nemsokára beindul az idei szakdolgozat-írási szezon. A Debreceni Egyetemen javasoltam egy témát a hallgatóknak arról, hogyan használják az internetet a gyógyászati turizmusban. Az ötletet az adta, hogy a kiszervezés nemzetközi változatáról, vagyis az offshore outsourcingról szóló előadásokban gyakran szoktam használni az orvosi „távszolgáltatások” példáját azt bizonyítandó, hogy kiszervezni a mai technikai lehetőségek mellett nem csak egyszerű, rutinjellegű adminisztratív munkákat lehet.

A gyógyítással kapcsolatos szakértői tevékenységek olcsóbb országok felé való vándorlása jól megfigyelhető tendencia. Megerősödésében fontos szerepe van az információs és a távközlési technológia fejlődésének. Ez a szerep részben közvetlen, részben közvetett. Közvetlen például akkor, amikor szakértők az interneten keresztül nyújtanak egészségügyi, például diagnosztikai szolgáltatásokat. (Írtam erről egy bejegyzést 2005. június 2-án.) Közvetett akkor, amikor a szolgáltatást hagyományos módon nyújtják, vagyis a beteg felkeresi az orvost ─ tulajdonképpen ez az, amit gyógyászati turizmusnak nevezünk ─, de ezt a találkozót informatikai eszközök (honlapok, elektronikus levelezés stb.) segítségével szervezik.

A téma tárgyalásához nemrég találtam egy érdekes esettanulmányt az ECCH tárházában. Az Amity International Business Schoolból származik, Medical Tourism in India a címe. Szerzői szerint a gyógyászati turizmus Indiában a marketing egyik leggyorsabban növekvő területe. Az állam felismerte a jelentőségét, és aktívan részt vesz a propagálásában. A lehetőségek óriásiak, de az iparág egyelőre gyerekcipőben jár. A határvonalai tágak, hiszen nem csak a szorosabb értelembe vett kórházi-orvosi munka tartozik ide, hanem az utazó betegek teljes ellátása, így az utazások szervezése, a szállás biztosítása, az étkeztetés, a kapcsolódó egyéb turisztikai programok stb. Az esettanulmány szerint India évente egymillió egészségturista fogadására lenne képes. A bevételből a kormányzat is bőven részesedhetne, akár ötmilliárd dollárt is kaphatna. Az oktatási rendszer évente húszezer végzett orvost bocsát ki. A kórházak közül egyre több igyekszik megszerezni a szükséges nemzetközi bizonyítványokat és minősítéseket.

A költségelőnyök látványosak. Egy nyitott szívműtét például Indiában 4.500 dollárba kerül, míg az USA-ban vagy az Egyesült Királyságban legalább 18.000-be, a sok hónapos várakozási időről nem is beszélve.

A tanulmány az Apollo Hospital nevű magánkórházat ajánlja mintaként. Meg is néztem a honlapjukat: még nincs teljesen kész, de így is jól érzékelteti, mit kínálnak és milyen terveik vannak, hogyan működik a rendszer (például az elektronikus bejelentkezés), és miként használják mindehhez az internetet.

Az esettanulmány a legfontosabb versenytárs-országokat is megemlíti: Kuba, Costa Rica, Izrael, Jordánia, Litvánia, Malajzia, Thaiföld, Belgium, Lengyelország, Szingapúr, Dél-Afrika… és Magyarország. Na ezért javasoltam szakdolgozatíráshoz ezt a témát. Kíváncsi vagyok, érdekel-e valakit, érdemesnek találja-e kicsit körülnézni a világban és megnézni, hol tartanak másutt, és mit tehetnénk mi.   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.