Félnóta

Vámos Miklós: Félnóta. Fülszövege szerint e könyv először 1986-ban jelent meg, és egy majdnem húsz évvel korábbi időszakról szól. Megcsörren a telefon, egy régi ismerős jelentkezik: emlékkoncertet kellene tartani. A Barikád együttes emlékkoncertjét. A Barikád együttes dalaira én is emlékszem, Gerilla néven persze, a számaik címe és szövege konkrétan meg is jelenik a regényben, az álcázás nyilván szándékosan hanyag: aki tudja, úgyis tudja. A Barikád a hatvan évek szülötte, műfaja polbeat: politikai dalok aktuálpolitikai témákról. Két fiú, két gitár, különböző lányok harmadiknak. Balos dalok egy balos berendezkedésű országban.

A könyv szereplői fiatalok, egyetemisták. Az adott kor gyermekei. Szüleikben a háború emlékei. Fiatalok, hisznek valamiben, tenni szeretnének valamit, meg akarják magukat mutatni, ki így, ki úgy. Közösséget keresnek. Nem ellenállni, hanem támogatni akarnak, amivel időnként felingerlik azt, akit támogatni szeretnének, felingerlik a hatalmat, a rendszert, ami titokzatos valamiként jelenik meg, nem lehet tudni, hogy mi is az és mit akar. Aki túl messzire megy, megégeti magát: a rendszer nem szereti, ha túl komolyan veszik, ha tényleg elhiszik, amit mond. Jobban szereti a kimondatlan alkukat: mi úgy teszünk, mintha…, mire ők úgy tesznek, mintha…

Fiatalok, érdemiségiek. A legnagyobb problémájuk talán az, hogy egyáltalán nem ismerik azt a népet, amelyre folyton hivatkoznak, és amin segíteni akarnak. Át akarják vezetni a vak nénit, aki nem is akar átmenni. A bandából mindenki más lesz, mint ami lenni szeretne. A vonat nem arra megy, amerre gondolják és ami rá van írva az oldalára. A fiatalság elmúlik, meg kell élni valamiből. A csapat szétszóródik, a sorsok meglepőek: ki hitte volna, hogy…

Mi történt volna velük, ha húsz-harminc évvel később születnek? Mi történne, mi történik ma ugyanezekkel a típusokkal? Hol keresnének, hol találnának közösséget, célokat, értelmet? Hol lenne a mozgalmár, a “közösségi ember”, akinek mindene a mozgalom? Mindegy, hogy milyen, csak mozgalom? Hol lenne a tyúkanyótípus, hol lenne az ideológiai megszállott? A mániákusan tervező, beleszóló, aki a társadalom mérnökének képzeli magát? Hová vezetné a vak nénit? Hol lenne az, akit egészséges civil ösztön tart távol mindenféle mozgalomtól? Miről szólna a dal? Aztán mi lenne, ha a vonat ismét másfelé venné az irányt?

Félnóta. Ismerős típusok, ismerős figurák, ismerős helyszínek. Beszámoló első kézből. Az emlékkoncertből nem lesz semmi, de a csapatból ketten mégis valahogy megtalálják egymást. Egy barátság talán folytatódik.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.