Fabula

Tisztelni kell azokat, akik azt vallják: minél többet tudok valamiről, annál egyszerűbben kell beszélnem róla. John Kotter könyvei eddig sem voltak különösebben bonyolultak. A Harvard professzora a szervezeti változások szakértője, egyik korábbi könyve a Kossuth Könyvkiadó jóvoltából magyarul is megjelent, előszeretettel szoktam ajánlani a hallgatóknak.

Kotter professzor nemrég úgy döntött, hogy Holger Rathgeberrel karöltve nem klasszikus szakkönyvet ír, hanem állatmesét, vagyis fabulát. A fabulákat mindenki szereti, itt van például a farkas és a bárány története, vagy az a véres krimi a három kismalaccal. A fabuláknak fontos szerepe van az emberi tudás közvetítésében, nemzedékről nemzedékre való átörökítésében. (Előadáscím a legközelebbi szakkonferencián: „A fabulák szerepe a tudásmenedzsmentben, különös tekintettel az externalizációra és a szocializációra.)

Kotter professzor új könyve pingvinekről szól. A szmokingos madarak egy jéghegyen élnek időtlen idők óta. Jól érzik ott magukat, esznek, isznak, szaporodnak, úgy gondolják, hogy itt fognak lakni amíg világ a világ. Tévednek. Egy kíváncsi okostojás közpingvin rájön, hogy itt nem részletezendő okok miatt a jéghegy veszélyben van, várhatóan ezer szilánkra fog szétdurranni, és akkor jaj a madárkolóniának. Megfigyeléseivel és következtetésével felkeresi a raj vezetőit. Rövid beszélgetés után kiderül, hogy a vezetők nincsenek a helyzet magaslatán, megszokták, hogy a világ rendben halad a maga kerékvágásában, és hogy természetszerűleg ők ülnek a bakon. A mi közpingvinünk azonban nem hagyja annyiban, tovább okoskodik. Egyesek hinni kezdenek neki, különösen akkor, amikor megjelenik a köpcös professzor, a kolónia tudósa, és megerősíti a veszélyről érkező híreket.

A vezető csapat pingvinről pingvinre átbillen a másik oldalra, kisebbségbe kerülnek azok, akik szerint minden a legnagyobb rendben van, nem kell csinálni semmit. Keresni kezdik a megoldást, amit rövidesen meg is találnak: el kell költözni a jéghegyről egy másik, biztonságosabb helyre. Itt jelenik meg a képben a változások menedzsmentje. Kotter és Rathgeber meséje szépen végighalad azon a nyolc ponton, amely szerintük a változásmenedzsment gerincét képezik. A pingvinek irányító csapatot alakítanak, jövőképet dolgoznak ki, kommunikálnak, rövid távú sikereket generálnak, kezelik az ellenállást, kultúraváltási programot indítanak, stb. Mindezt pingvin környezetben, pingvin nyelven, pingvin logikával persze.

A legfontosabb mondanivaló: az érzelmi tényezők legalább olyan fontosak, mint a racionálisak, sőt, ha nagyobb közösségről van szó, még fontosabbak.

A mese szórakoztató és tanulságos, bár a szerzők néha nem tudnak ellenállni a kísértésnek, és hirtelen szaknyelvre váltva a szájunkba rágják a tanulságot. Egyszer talán kiadják magyarul is, és akkor vállalati programok kötelező olvasmánya lehet majd belőle. Lelki füleimmel már hallom, amikor a tanácsteremben ezt mondák egymásnak az öltönyös-kosztümös vezetők: te most úgy viselkedsz, mint a tökfej NoNo pingvin a fabulában. Vagy: Pista olyan, mint a nehéz felfogású, ámde igen csinos és népszerű Buddy. Vagy: de kellene ide egy Alice.  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.