Fa rock

A HVG Kiadónál a napokban jelenik meg magyarul Chris Anderson könyve, a The Long Tail. Sokszor hivatkoztam rá ebben a blogban. Pár napja a kiadó megkért, hogy írjak róla egy rövid ismertetőt, aminek a rövidített változata előszóként a magyar kiadásba is belekerült. Íme, itt van a teljes szöveg:

Small is beautiful! A kicsi szép! – kiáltja az egyik tábor. But big is better! De a nagy jobb! – vág vissza a másik. De miért jobb? Hát azért, mert a közgazdasági törvények a nagyoknak kedveznek. Nézzünk csak körül egy kicsit! Mit látunk? Aki csak teheti, a nagy piacokat igyekszik meghódítani, ezt diktálja a tömegszerűségből eredő gazdaságosság. Az áruházak polcaira azokat a cikkeket teszik ki, amelyek jól forognak a piacon, különben csak foglalnák a drága helyet. Azok a zenészek keresnek jó, akik rengeteg lemezt tudnak eladni. Azt érdemes fejleszteni, termelni, reklámozni, aminél a felmerülő költségek sok termék között oszlanak el. Piaci részesedés, szabványosítás, tömegtermelés, tömegpiac, tömegkampány, növekedés – ezek az üzleti élet legfontosabb szavai. Az eredmény: ugyanaz a hamburger Bostonban és Nyíregyházán, ugyanazok a slágerek a világ minden sarkában, ugyanaz a tornacipő, ugyanaz a tévéműsor minden csatornán, legfeljebb más nyelven. 

Amiből nincs sok, azt észre sem vesszük.

Vagy mégis? Van esélye a kicsiknek is? Nemcsak szépek lehetnek, hanem eredményesek is? Chris Anderson szerint a modern információs technológia, az internet, a világháló nekik dolgozik. Megváltoznának talán a gazdaság törvényei? Nem, de másképp érvényesülnek, más eredményekre vezetnek – állítja a Wired magazin főszerkesztője. Képzeljük el a piacot úgy, mint egy grafikon vízszintes tengelyén heverő, balra néző, a fejét magasra tartó kígyót. A magasra emelkedő fej jelképezi a slágertermékeket: viszonylag kevés van belőlük, viszont nagyon nagy a forgalmuk. A fej után, ahogy haladunk jobb felé, a kígyógörbe farka gyorsan rásimul a tengelyre: itt vannak azok a termékek (például sosem hallott nevű rétegzenekarok számai, különleges szakkönyvek), amelyekből sokféle van, de csak keveseket érdekelnek. Az utóbbiak esélyei eddig rosszak voltak: nem voltak láthatók, nem jelentek meg a polcokon, nem kínálgatták őket az óriásplakátok.

De most jön az informatika, az internet a világháló: a digitalizált termékek sokszorosítási költségei gyakorlatilag nullával egyenlők, könnyen és olcsón lehet őket tárolni, a világ bármelyik pontjára eljuttatni. A honlapok, az internetes kereskedelem, az elektronikus bolhapiacok, fórumok, az egyre kifinomultabb internetes keresőszolgáltatások, az e-csatornákon megmozgatott kollektív intelligencia segítségével össze lehet gyűjteni és ki lehet szolgálni a szétszórt vevőket, kicsi piacocskákat. Ami eddig nem volt az, most láthatóvá, elérhetővé, életképessé, gazdaságossá válhat. A kígyó farka meghosszabbodik, megvastagszik, megemelkedik. Nagynak lenni változatlanul jó, de a kicsiknek is szépen javulnak az esélyei. A modern technológia színesebbé, tarkábbá, egyedibbé teszi a világot.

Chris Anderson könyve erről a változásról szól. Villámgyorsan slágerkönyv lett, számos nyelvre lefordították, rengeteget adtak el belőle. Legyünk kajának egy kicsit: a farokról szól, de a saját helye a fejben van, a slágerek között. Anderson ráadásul szorgalmas internetes naplóíró, azaz blogger. Szerinte a „hosszú farok” jelenéség számtalan helyen, szektorban, piacon megtalálható, megfigyelhető. A könyv ezért tele van példákkal, a hozzá tartozó blog nem kevésbé, ráadásul az utóbbi folyamatosan bővül. Ha befejezted a könyvet, nyájas olvasó, a világháló tovább gondolkodhatsz Chris Andersonnal, láthatod, miként bővül a példagyűjteménye, hogyan gondolkodik, vitatkozik, érvel, min dolgozik éppen, hogyan formálódik az új téma, az új könyv.

Anderson magyarul most megjelenő könyve arra is jó példa, hogy ami egyszerűen elmondható, azt egyszerűen is kell elmondani: világos, vidám és szórakoztató.”

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.