Etika

Pár napja Márai Sándor naplóját olvasom esténként, pontosabban az Ami a naplóból kimaradt sorozat 1953-54-55-ös kötetét. Márai már eljött Magyarországról, New Yorkban él, „vidékies felhőkarcolók” között, valahol Manhattan peremén, számára teljesen idegen világban. Nem szereti Amerikát, nem szereti az amerikai embereket. Igazi városba vágyik, vissza szeretne jönni Európába, Bécsbe, Salzburgba, az olasz városokba. Emésztő honvágya van, bénító honvágya, panaszkodik, hogy nem tud írni, nincs körülötte levegő. Azon meditál, van-e még a világban kétezer ember, aki tud magyarul és tud olvasni, tehát érdemes neki írni.

Naponta végigsétál a Hudson partján, nézi a vizet, időnként „társaskocsira” vagy földalattira száll, kimegy a tengerpartra, fürdik, tanulmányozza az embereket. Ragaszkodik az elveihez, figyel, értelmez és gondolkodik – valószínűleg ez a magyarázata, hogy egyik mai politikai erő sem tudja igazán a zászlaja alá besorolni. Szigorú napirenddel próbálja magát ismét rávenni a munkára. Tervei vannak: át kell írni a San Gennaro véré-t, meg kell írni a Jób-ot, a Föld, föld! visszaemlékezést, papírra kell vetni néhány szonettet. Mérlegeli, hogy van-e mindehhez elegendő ideje. Fél az öregségtől. Fél a haláltól. Nem volt rá oka: 1989-ben saját kezével vetett véget az életének.

Az 1953-as szakaszban van egy bejegyzés arról, hogy a sajtó egy bizonyos Wienert emleget, aki okos gépek fejlesztésén dolgozik, és most ezekről nyilatkozik. Keresztnév nincs, de minden bizonnyal Norbert Wienerről van szó, a kibernetika atyjáról. Márait érdekelte a technika, de nem sokat érthetett hozzá. Valószínűleg Wiener szavaiban is inkább az emberi, filozófiai problémák ragadták meg.

Ne feledjük: nemrég ért véget a nagy háború, pár éve született meg az atombomba. Wiener a háborúban olyan légelhárító ágyúk vezérlésén dolgozott, amelyek képesek a leggyorsabb repülőgépeket is leszedni. A kibernetika gyors fejlődése tehát ugyanúgy a háborúhoz és a hadiiparhoz kapcsolódik, mint egy sor más tudományos és technikai újdonságé. A tudósok közül sokan megérezték a technikai fejlődésben rejlő súlyos emberi, filozófiai és etikai problémákat. Közéjük tartozott Norbert Wiener is. 1950-ben könyvet adott ki a számítógépes etikáról. Ebben világossá tette, hogy a számítógépek beépülése a társadalomba az utóbbi átalakulását hozza magával. Hatásuk mindenhová kiterjed: a munkára, a kormányzásra, a mindennapi életre. Az államoknak, a vállalatoknak, a szakmai szervezeteknek számot kell vetniük ezzel, és ki kell dolgozniuk az új korszakhoz illeszkedő elveiket és magatartási szabályaikat.

A „computer ethics” témakörben azóta rengeteg tanulmány, cikk és könyv született, a problémakör egyetemi tantárggyá vált, intézményesült. Fontosságának érzékeléséhez elegendő kinyitnunk az újságot és elolvasnunk néhány cikket a fehérgalléros bűnözésről, a magánélet és a személyes adatok védelméről, a kompjúterizált diktatúrákról, a munka világának átalakulásáról, a média befolyásáról meg egy sor más témáról.  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.