Értékelés

Tegnap megtartottuk az utolsó foglalkozást az iskola outsourcing-kurzusán. „Megtartottuk” – jogos a többes szám, mivel az idő nagy részét a hallgatók kiscsoportos előadásainak szenteltük. Négy téma: egy az outsourcinggal kapcsolatos politikai nézetekről és vitákról, egy az IT-s munkaerőpiacra gyakorolt hatásáról, egy Latin-Amerika versenyképességéről az off-shore piacon, és egy a tehetségért folytatott versenyről. A foglalkozás végén egyórás írásbeli vizsga, majd közös értékelés.

Néhány tanulság. Kezdjük a problémákkal. A rendelkezésre álló idő (négy darab, egyenként négyórás foglalkozás, mindegyik szombat délelőtt) rövid ehhez a témához, válogatni kell, következésképpen sok fontos dolog kimarad. A röpdolgozat és a vizsga sok időt elvisz. A hallgatóság szakmai szempontból vegyes, a társaság egy része vérprofi outsourcing-szolgáltatóktól jött – ehhez nehéz alkalmazkodni, ideális esetben a csoportot ebből a szempontból ketté kellene választani (kezdők, haladók? Ezen még gondolkodom.) Több időt kellene szánni az esettanulmányok feldolgozására – igen, ez megint az időkeret problémája. „Didaktikusabbá” kellene tenni a diasort – lehet, kérdés persze, hogy mit is értünk ez alatt.

Folytassuk néhány pozitívummal. Kétség nem fér hozzá: ennek a témának helye van a tanrendben. Jó döntés volt a témakör üzleti-stratégiai-közgazdasági vonatkozásaira koncentrálni, és nem a közvetlen gyakorlatra – IT-sek az utóbbival úgyis találkoznak, az iskolai tanulás célja inkább a látókör bővítése, az összefüggések bemutatása. Jó volt vendégeket hívni, méghozzá többféle közegből: a többségük kiválóan teljesített – közben vitte az időt persze, néha többet is a tervezettnél, az ember nem szívesen állt le egy tapasztalt, hiteles, jól beszélő szakértőt. Jó volt összekötni a témát az egyéni fejlődési stratégiákkal – személyes beszélgetésekből is érzékeltem, hogy a hatás nem maradt el. Nem okozott problémát, hogy a példák sorát menet közben is bővítettük, hiszen amiről szó van, az maga a véres valóság. A hallgatók nem mondták, de teljesen egyértelmű volt: egy ilyen témát sokkal alaposabban át lehet beszélni, ha a hallgatóság tagjai többféle érintett országból jönnek, még egy kis verseny is van közöttük, ráadásul aktívak, nem rejtik véka alá, amit tapasztalatból tudnak – ez a sokszínűség a rendelkezésünkre állt, az aktivitás is kiváló volt.

Végezetül egy elgondolkodtató kérdés, amit nem sorolnék sem a jó, sem a rossz oldalra. A hallgatók kiscsoportos eladását kollektíven értékeltem, vagyis egy csoportban mindenki azonos pontszámot kapott. (Ezt a módszert szoktam használni az akciótanulási projekteknél is.) Látszott, hogy a hallgatók egy része ezzel nehezen békült meg, és a csoportos munkával is problémák voltak. Igen, igen, igen. Mégis, gondoljuk át a következőket: távol áll ez a szituáció a valóságos világ helyzeteitől? Maradjunk a témánknál: mi is az outsourcing lényege? Az hogy emberek és szervezetek hálózatában dolgozol. Nem magad csinálsz mindent, hanem megosztjátok a munkát: közösen dolgoztok valamin, amit aztán a piac fog értékelni.

Mikor működik ez jól? Ha a megoldandó probléma, a feladat jól van strukturálva, ha a kapcsolódási pontok (mondhatnám azt is: az interfészek) ki vannak dolgozva, a van átgondolt munkamegosztási rend, ha mindenki betartja a „szolgáltatási szerződés” rá vonatkozó pontjait, ha értelmes, szervezett és intenzív a kommunikáció, ha a végén, a közös munka eredményeként opera születik, és nem esztrádműsor. Nem az outsourcing sikerének fontos feltételeit soroltam fel éppen? És miből lehet ezeket megtanulni? Hát, leginkább gyakorlati tapasztalatokból.   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.