Erotika

„Nur nicht beszarren!” Olvasom Vámos Miklós új könyvének elején. Valami bekattan: én ezt a mondatot valamikor a hetvenes években hallottam egyetemi hallgatóként, azt is tudom kitől. Akkoriban az volt szokásban, hogy a munkásság köreiből néhány embert érettségi nélkül is felvettek az egyetemre, ahol diplomáciai pályára készültek. Az egyik ilyen hallgató mondta ezt, talán dolgozatírás vagy vizsga előtt, mi többiek pedig felkaptuk, használni kezdtük, egyfajta szállóige lett belőle.

Kíváncsi lennék, hogy jutott el Vámoshoz. Könyvének címe egyébként Utazások Erotikában. Nyilvánvaló utalás Goethe egyik művére, amit az alcím egyértelművé tesz. Tele van a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek élményanyagával; olvasása közben számtalanszor éreztem olyan bekattanást, mint az említett mondat olvasásakor. Vámos hőse kisember, afféle kényszerbölcsész, aki eredetileg orvosnak vagy vegyésznek készül, de aztán a bölcsészi pályán köt ki: gőtista, azaz Goethe-szakértő lesz belőle, aki állandóan ír valamit a német irodalmi óriásról, de sohasem tudja pontosan, hogy mit és miért. Kisember, aki mellett úgy megy el a történelem, hogy alig vesz észre belőle valamit. Goethén kívül csak a nők érdeklik igazán, akikkel egyszerre szerencsés és szerencsétlen: több kapcsolata is van, de egyik sem szilárd, életének ez a része állandó mozgásban van, az egyik ajtón ki, a másikon be.

Érdekes figyelni, hogyan dolgozza fel a hazai irodalom (mondhatnám persze a filmeket is) az elmúlt három évtized, vagyis lényegében a rendszerváltás történetét. Ez a történet most inkább csak háttér, de lehet, hogy pont így van jól. Vámos könyve szinte eteti magát, könnyű olvasni. Rövid mondatok, rengeteg nyelvi leleménnyel, néhol kissé túlírva.                 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.