Érettség

Olyan kurzusokon, amelyeken az infokommunikációs piac állapotát tárgyaljuk, mindig elő szokott jönni az a kérdés, hogy mi az összefügés a piac érettsége és innovativitása között. Pontosabban: a piac beérésével együtt jár-e az innováció lassulása, ritkulása, illetve az utóbbi szükségszerű tünete-e az előbbinek. Hogy lehet a piac beéréséről beszélni, vetik fel a kérdést egyesek, amikor az infokommunikációs szektorban egymást érik az érdekesebbnél érdekesebb technikai innovációk?

Ez valóban fogas kérdés. A magam részéről úgy gondolom, hogy innováció és innováció között különbség van. Egy fejlődő piacnak van egy olyan kezdeti időszaka, amikor az innováció jórészt új vállalkozásoknál történik, amelyek rávetik magukat a kitáruló lehetőségekre. Később, amikor a piac konszolidálódik, az innováció egyre inkább “iparszerűvé” válik, és ez már az érettség jele. Vegyük mondjuk a mai elektronikus szórakoztatóipart. A vak is látja, hogy rengeteg az újdonság: itt a széles sáv, a “műsorsugárzó” rendszerek helyét letöltős “on demand” szolgáltatások veszik át, a nappalikba bekerülnek az interaktív  “high definition” plazmatévék, összeházasodnak a számítógépekkel, a mobiltelefonnal, a hűtőszekrénnyel meg a porszívóval – egyszóval pezseg a világ. De kik fordulnak rá teljes gőzzel ezekre a lehetőségekre? Ha olvasgatom a híreket, ilyen neveket látok: intel, British Telecom, Microsoft, Google, Yahoo… Csupa nagy csatahajó. Más világ ez már. Innováció van, sok van, de a piac beérett, konszolidálódott. Összehasonlításképpen vegyük az autóipart. Műszaki újdonságok ott is vannak dögivel, de a piac koncentrálódott és konszolidálódott. Csak egyetlen adat: 1980-ban még közel harminc nagy és független autógyártó volt a világban. Ma jó, ha egy tucat van.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.