Én, én, én

„Ijesztő mértékben romlott a baleseti statisztika” – olvasom a mai újság szalagcímét. Egy ilyen hírről normális esetben aligha írnék blogbejegyzést, legfeljebb rezignáltan legyintenék: elég kimenni egy kicsit az utakra, mindenki láthatja, hogy bolondok száguldoznak mindenfelé. Most mégis írok ide valamiféle kommentárt, ennek oka pedig az, hogy a hétvégén (egy kiadós biciklitúra után) anyaggyűjtési céllal Jean Twenge könyvét, a Generation Me-t olvasgattam. Fölöttébb érdekes könyv, remélem, hogy magyarul is megjelenik majd. Twenge megtévesztő keresztneve ellenére nő, a San Diego State University professzora, életkori adatai szerint maga is a címben jelölt generáció tagja.

Milyen sajátosságai, normái, szokásai, viselkedési jellemzői vannak a mai 15-35 éveseknek, vagyis azoknak, akik megkezdték a tömeges beáramlást a munkahelyekre, Amerikában például felváltják a nagy létszámú baby boom generációt? A könyv szerint az egyik legfontosabb dolog, amit megfigyelhetünk: a tekintélytisztelet gyengülése, feloldódása, legyen szó akár személyi tekintélyről, akár a szabályok tiszteletéről.

Twenge pszichológus, felmérésekkel és megfigyeléssel dolgozik. De mit lehet, mit kell megfigyelni? Mindent: azt például, hogy mi történik az iskolában, hogyan öltözködnek az emberek, tegeződnek-e vagy magázódnak, hogyan viszonyulnak az államhoz és a politikusokhoz, a saját szüleikhez, hogyan táncolnak, betartják-e a közlekedési szabályokat – és ezzel témánál is vagyunk. Nem tartják be a közlekedési szabályokat, pontosabban jóval kevésbé tartják be, mint korábban. Twenge konkrét megfigyelésekre hivatkozik, például egy külvárosi stoptáblás kereszteződésre, ahol két évtizeddel ezelőtt az számított kivételnek, ha valaki nem állt meg, most viszont pont fordítva van.

A közlekedési szabályok be nem tartása tehát nem egyedi jelenség, hanem egy jóval tágabb jelenségcsokor szerves része, amit a tekintélytisztelet gyengüléseként, megszűnéseként írhatunk le. Ez a csokor tarka, (feltehetően) jó és (feltehetően) rossz dolgok is vannak benne. Hogy valami jót mondjunk: segítheti a megpenészedett, tekintélyelvű hivatali, állami, üzleti stb. hierarchiák bomlását. Hogy valami rosszat: egyre veszélyesebb vállalkozás az utakon közlekedni, de hivatkozhatnánk az (amerikai!) iskolákban tömegessé váló csalásokra is.

A jelenség masszív, látványos – állítja Twenge. Sokféle következményét látjuk és érezzük már, de még sok meglepetés érhet minket a munkahelyeken, az iskolákban, a lakóhelyi közösségekben, a politikai életben. Színre lép az énközpontú Generation Me, a generáció, amely önmagát tartja a világ közepének, miközben a sorsa több szempontból – lásd például a demográfiai helyzetet vagy a lakásárakat – jóval nehezebb lesz a korábbiakénál.  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.