Emigráns

Mozi: Az emigráns. Jó film. Jó abban az értelemben, hogy aligha lehetne jobb. Onnan kezdve jó film, amikor az ember rájön: ez nem Márai-film. Márai életéről szól, az utolsó öt évről, az 1984-89-es Napló alapján, ami a világirodalom egyik legdrámaibb, legmegrázóbb alkotása. Mégsem Márai-film.

A szereplők – Bács Ferenc és Gyöngyössy Katalin – ismerős szövegeket mondanak és nagyon jól játszanak. A film néha közhelyekkel operál, de egyre jobb lesz, mindégig felfelé tart. Mégis, úgy gondolom, Márai megfilmesíthetetlen. Márait olvasni kell. Amint megszólal, valahogy hamisan cseng. Akkor is, ha egyszerűen csak felolvassák. Olvassa bárki, olvassa az ország legjobb színésze, akkor is veszít a súlyából. Olyan, mint egy zenedarab, aminek csak a kottáját szabad olvasni, eljátszani nem szabad, azaz szabad persze, de akkor már valahogy nem az igazi. Ez a film akkor jó, ha az ember elfogadja ezt, és másképp kezdi nézni.

A forgatókönyv az életút utolsó eseményeire, Lola halálára és a politizáló Máraira koncentrál. Végtelen magány Amerikában. Idegen világ, idegen emberek, idegen növények. Minden működik, de minden idegen. Márai azonban Amerikában csak lakott, emigrálni az irodalomba emigrált, ezt viszont nem lehet filmen megmutatni.

Mégis, a film jó. Nyilván nem lesz közönségsiker, elképesztő gondolat lenne egy középiskolás osztályt elvinni rá. Az Uránia dísztermében talán harmincan ültünk, az erkélyen – az Urániában mindig oda veszek jegyet – mindössze hárman. Őszintén kíváncsi lennék, kik a mai Márai-olvasók. Főleg arra, van-e utánpótlás, és ha igen, hányan veszik kézbe a nagy számban megjelenő, egyre szebb köteteket. Lehet, hogy valaki vizsgálja ezt?       

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.