Elit

Több újságban is találkoztam a hírrel: Bojár Gábor informatikai egyetem alapítását tervezi. Nem akármilyen egyetemét, hanem elitegyetemét. A kilencvenes években azt hittem, ezzel a tervvel az állam fog egyszer előrukkolni, a magyar nép szürkeállományára, Neumann Jánosra és Nobel-díjasainkra hivatkozva. Aztán láttam, hogyan tűnik el az informatika a kormányok stratégiájából, hogyan halványodik, hogyan oldódik fel mindenféle más projektben, miként veszti el a karakterét. Az oktatás pedig a tömegképzés felé vette az irányt.

Nagyjából két-három évvel ezelőtt egy kis csapattal karöltve még megfogalmaztunk egy akciótervet az informatikai elitképzésre vonatkozóan, a terven az én nevem is ott van, de már akkor sem hittem, hogy lesz belőle valami. Most a Graphisoft elnöke jelentkezik ezzel az elképzeléssel. Őszinte kíváncsisággal, drukkolva várom a fejleményeket. Lehet ilyet csinálni itt és most Magyarországon? Nem túl késő? Meg lehet teremteni egy ilyen elit-szigetet a tömegoktatás tengerében?

Lehet valódi iskolát teremteni? Jó pénzért nyilván meg lehet szerezni kiváló oktatókat széles e világból. Ez azonban kevés az iskolateremtéshez. Iskoláról akkor beszélhetünk, ha az intézmény – miközben velük és belőlük él – elválik az ott dolgozó emberektől, önálló életet (is) él, gyökeret ereszt, akkor is megmarad, akkor is megőrzi a minőségét, a jellegét, a stílusát, a képességeit, ha egyes fontos tagjai szerződésük lejártával elmennek. Ehhez kell egy viszonylag állandó mag, kell a hosszú távon gondolkodó vezetés, kell az utánpótlás szisztematikus nevelése, kell az intenzív és karakteres megjelenés a nyilvánosságban, kellenek hozzá hagyományok, kell az intézményi én-tudat, a felhalmozott szellemi vagyon gondos ápolása, kellenek egyéni és intézményi kötődések. Kellenek olyan dolgok, amiket csak az intézmény tud, és más nem.

Ha mindez nincs, akkor nincs iskola a szó nemesebb értelmében, a forrásom apadásával az egész összedől magától, vagy össze lehet csomagolni és elvinni máshová, ahol kisebb az adó.

Lehet ilyet csinálni itt és most, méghozzá az elit kategóriában? Az újsághírekből azt veszem ki, hogy Bojár főleg japán, kínai és indiai hallgatókra számít, mert ők „hajtósak”, és persze amerikaiakra, mert „ők adják meg a minősítést”. Mi a fent említett tervezetben azt javasoltuk, hogy a régiónkból kellene összegyűjteni a tehetséges fiatalokat. Vajon kinek van igaza? Kíváncsi vagyok az intézményesülés lehetőségeire is. Egyetem? Új egyetem? Vagy csak kar? Esetleg csak intézet vagy tanszékcsoport? Új egységként csatlakozni egy meglévőhöz, vagy valami teljesen újat létrehozni? Világtól elzárt elit-szigetet csinálni egy torony tetején, vagy mindenfelé csápokat ereszteni, kapukat és ablakokat nyitni, engedélyezni a gondolatok és az emberek közlekedését? Ha nincsenek helyi kapcsolatok, kapcsolódások, áramlások, akkor gyökér sincs, csak alkalmi összjáték, legyen az bármennyire is magas színvonalú.

Mi adhat karaktert, intézményi én-tudatot egy magyarországi informatikai elitegyetemnek? És még valami: hogy illeszkedhet egy ilyen intézmény a szárnyait bontogató bolognai rendszerhez? Az alapképzésnél kell kezdeni, vagy elég a mester-szinten belépni, kiválogatva a legjobbakat, akik az alapozásnál már bizonyítottak? Kell-e doktori iskola, egyáltalán elképzelhető-e karakteres elitiskola doktori képzés nélkül?

Kérdezni persze könnyű.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.