Élet és tudomány

Január negyedikén,  kiheverve a szilvesztert, beszúrtam ide  egy naplóbejegyzést “Sötét anyag” címmel, amihez aztán néhány érdekes kommentár is érkezett. Egy tanulmányra hivatkoztam benne, amely az USA adósi-hitelezői pozíciójával foglalkozott, azt próbálván bizonyítani, hogy bár az országnak nagy az adó sága, külhoni befektetései a bennük foglalt tudásnak köszönhetően jóval értékesebbek, mint amennyit a könyvek mutatnak, vagyis nem kell aggódni, van miből fizetni az adósságot.

Van miből, ha ez a tudásbázisú versenyelőny fennmarad. De vajon tartós-e ez az előny? Hát, ezt bizony nehéz bizonyítani, meg cáfolni is persze. Egyesek szerint igen, mások viszont aggódni látszanak.

Mire hivatkoznak az utóbbiak? Nézzük csak meg, mondják, mi volt az alapja a kilencvenes évek “nagy fellendülésének”. Hát például az, hogy a megelőző mintegy hatvan évben a kormány rengetegett tett a kutatásért és az oktatásért. Aztán itt van az agyelszívás, a “brain drain”, ami valamikor a harmincas években lendült neki, és ami lefölözte és Amerikába irányította az európai és az ázsiai agyakat. Az útra kelő, hazát váltó fizikusok, biológusok, kémikusok rengeteg pénzt, kiváló körülményeket, tehetséges tanítványokat találtak Amerikában. A kormányzat készséggel finanszírozott olyan kutatásokat is, amelyek valami miatt nem keltették fel első körben az üzleti világ érdeklődését, és ennek a bőkezűségnek később meg is lett a haszna. A végeredmény: technikai forradalom, rengeteg új termékkel és technológiával. Az újdonságok megjelentek, elterjedtek, ami végső soron, a kilencvenes évek második felétől, kedvező hatással volt a termelékenységre is.

De mi van most? Kérdezik az aggódók. Nézzünk csak rá a statisztikákra és a grafikonokra! A Bush-kormányzat visszafogta a nem katonai vagy egészségügyi kutatások támogatását.  A National Science Foundation költségvetése 2005-ban  2%-kal csökkent az előző évhez képest. A dél-koreaiak hasonló szervezete egy főre vetítve többet költhet náluk. A fizikai tudományok (fizika, kémia, csillagászat…) területén szerzett amerikai egyetemi doktori fokozatok száma az 1993-94-es csúcs akadémiai év óta szinte folyamatosan csökken, és ugyanez látható az “engineering” vonalon is. Aztán arról se feledkezzünk meg, hogy az állam, biztonsági okokra hivatkozva, a korábbinál jóval kevesebb külföldi hallgatót enged be az egyetemekre: a görbe itt is lefelé konyul. A munkavállalói vízumokat is sokkal nehezebben adják ki. 

De mindez a problémának csak az egyik oldala. A másik az, hogy egyes feltörekvő országok  (Kína, India, Dél-Korea stb.) éppen ott erősítenek, ahol Amerika gyengülni látszik: a természettudomáynokban, a kutatásban, az oktatásban, a mérnöki munkában. Fejlesztik az oktatási rendszerüket, hazacsábítják a jó embereiket. A “brain drain” iránya egyes pontokon megfordulni látszik.

Szóval van “sötét anyag”? Biztos van. De nem árt vigyázni rá.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.