Egyensúly

Pete Péter kollegám hosszú, érdekes és gondolatébresztő cikket írt a „közgazdasági felsőoktatás sanyarú állapotáról” az Élet és Irodalom szeptember 29-i számában. Ebben lényegében azt feszegeti (bár lehet, hogy ő nem így gondolja), hogy történt e „rendszerváltás” (muszáj vagyok ezt a szót használni, pedig valószínűleg ma már mindenki mást ért alatta) a közgazdászok képzésében a mögöttünk álló két évtizedben. A következtetés: valami történt, de a változások nem olyan mélyek és nem olyan irányúak, mint amilyenekre szükség lenne.

Péter egyebek között azt kifogásolja, hogy a közgazdaságtan tantárgy sajátos sziget marad a képzésben, közte és az egyéb tárgyak többsége között nincsenek széles hidak, a közgazdaságtan tárgy nem ad szilárd és elfogadott alapozást és keretet a többi (praktikus? „felszíni”? “verbális”?) téma oktatásához. Magyarul: a hallgatók nagy többsége – mivel nem tehet mást ─ „átesik” a makro- és mikrogazdaságtani tárgyakon (azokon, amelyeket összefoglalóan angolul „economics”-nak nevezhetünk), bevágja a képletekkel és görbékkel teli tankönyveket, majd igyekszik elfelejteni az egészet, és vidám szívvel nekilát a marketing, kontrolling, stratégia, humánpolitika, informatika és egyéb tárgyak tanulásának, amelyek nem a megismert „mainstream” közgazdaságtani alapokra és annak szigorú matematikai logikájára épülnek, a hallgató viszont jól tudja, hogy jövendőbeli munkahelyén leginkább az előbbi szavak szerepelnek a részlegek nevében, ezek vannak kiírva az ajtókra, amelyek mögött ő majd az íróasztalát keresi.

Vajon másképp kellene ennek történnie? Vajon történhetne-e másképp, és ha igen, kinek mik kellene tennie ennek érdekében? Péter a legjobbkor veti fel ezt a kérdést, hiszen benne vagyunk a bolognai reformokban, most van az a pillanat, amikor egy sor dolgot újra lehet és kell gondolni. A cikket ki is böktem az asztalom melletti parafatáblára. Sok feltett kérdésről, állásfoglalásról lehetne és kellene vitatkozni, a szükséges idő és terjedelem messze meghaladná a blogműfaj kereteit. Itt és most csak egyetlen megjegyzést szeretnék tenni.

Nem hinném, hogy a „mainstream”-nak nevezett közgazdaságtani tárgy elkülönülése, fenti értelemben vett sziget jellege magyar sajátosság. Én ezt látni vélem másutt is, a nálunk jóval fejlettebb országok oktatási rendszerében is, itt a polcomon sorakozó külföldi könyvekben is. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy új problémákról, vitákról van szó. A szekértáborok már régen kialakultak: „mainstream” economics, econometrics, operations research az egyik oldalon, business és behavioral tárgyak és tanszékek a másikon.

Herbert A. Simon mondta évtizedekkel ezelőtt egy interjúban, időről időre fellángoló szakmai háborúskodásokra utalva: „…Keeping the balance of the scientific and the professional, of the economic and the behavioral, was an arduous job… [It was] very much like mixing oil and water… Left to themselves, the oil and water will separate again. So also will the disciplines and professions.” Keeping the balance – azt hiszem, itt van a kulcs. A vita jó dolog, ha jó szándékkel művelik, és mindenki okul belőle.   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.